Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Régészet - Galántha Márta: Beszámoló a sándorfalva-eperjesi ásatás 1981. évi eredményeiről

színűleg a lószerszómzathoz tartozó bronz lemeztöredékek kerültek elő. A sír ÉK-i sarkában egy összetört edény maradványait - egy pseudo-villanova urna darabjait találtuk. A sír kitöltéséből, valamint aljóról viszonylag sok faszénmaradványt szedtünk össze. A mellékletek alapján a sírt gazdag férfisírnak határoztuk meg. Közvetlenül a 145. sír közeléből került elő a 165. sír. A nagyméretű, 24o cm oldalhosszúságú, négyzetes, egyenes oldalú sírt nemcsak formája köti a 145. sírhoz. Szintén kirabolták, erre a bontás közben kikerült edénytöredékek alapján következtettünk. A hamvak itt jobban megmaradtak, a sír K-NT-i tengelye mellett két kupacban. A sír kitöltésében itt is megfigyeltünk faszén szemcséket. A sír mellékletei - bronz karperec töredéke, elektron borítású spirélfüggő, egészen apró, valószínűleg textiliára felvarrt borostyán gyöngyök, csiszolókő - gazdag női sírra utalnak. Ezt megerősíti az a 6 db, kettős kónikus, lencse alakú aranygyöngy, valamint kis kúpocska, amely a hamvak körül került elő. A két sír valószínűleg a temető közössége vezetőinek sírjaiként értékelhető. Feltételezzük, hogy a 165. sír is körül volt árkolva, azonban mivel ez nem volt olyan mélyre leásva, mint a 145. sír, ennek körárkát már nem tudtuk megfigyelni. Hasonló körórkos sírok eddig a Kárpát-medence területéről nem ismertek. A délorosz síkság területén azonban a szkítakorban általánosan elterjedt ez a típusú kurgéntemetkezéa. A 145- sír aranygyöngyeinek párhuzamait a fokarui aranykincsben találhatjuk meg, melynek datálását újabban a kutatók egy része az ie. VI. század 4 második felére teszi. A temető jelentőségét abban látom, hogy a csanyteleki Szkítakori temetővel együtt újabb jelentős és hiteles adatokat szolgáltat a Dél-Alföld szkítakoróhoz, s feldolgozása után új szempontokat nyújthat a korszak etnikai és kronológiai problémáinak megoldásához.