Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Természettudomány - Csongor Győző: Páfrányok az Alföldön

Csongor Győző: PÁFRÁNYOK AZ ALFÖLDÖN Nem egy kutatónknak tűnt már föl a páfrányoknak az Alföldön való előfordulása. Hiszen ezeknek a növényeknek elsősorban az órnyas erdőkben, sziklafalakon vannak kedvelt lelőhelyei, ahol a szóraz, meleg alföldi klímával szemben a legkedvezőbb feltételeket a nedvesség biztosítjaElsőként Bernátsky Jenő /19o2/ ismerte fel, hogy az Alföld s az Alföld-széli hegyek közt éles határ vonható. Némely faj ugyanis az Alföld-széli hegyeken bőségesen terem, a síkságon azonban eltűnik szemünk elől. Mások /tőzegpáfrány, rucaöröm/ az Alföldön közönségesek, de a hegyek szélein mór nem fordulnak elő. 0* ismerte fel azt is, hogy a korpafüvek /Lycopodinae/, melyek a hegvvidéken a harasztokkal együtt mindenütt megtalálhatók, az Alföldön teljesen /!/ hiónyoznak. Hogy a hegyvidéki pófrónyok mégis előfordulnak az Alföldön, annak okai nem kereshetők klimatológiai különbségekben, sem vóndorlósi nehézségekben, hi3zen ezeknek a növényeknek a spóráit könnyen terjeszti a szél. 3ernátsky az okot inkább a talajviszonyokban látja. Boros Ádám /1925,193o/ mér fölismeri, hogy agyag- és homok talajú sikaógainkon az emberi kultúra néha olyan viszonyokat hoz létre, amelyek elősegítik hegyvidéki erdei sziklák növényeinek kivételes megtelepedését. Házak falén, kőfalakon, udvarokban is találkozhatunk sziklalakó páfrányokkal. Páfrónyokban és mohafajokban sokkal gazdagabb - Boros szerint - a kutak belső falának flórója, ahol állandóan sokkal hűvösebb és nedvesebb a levegő, mint kívül, a szabadban. Az itt megtelepedett növények - napsütés híján - szórt fényben is vígan megélnek. C" ismeri fel azt is, hogy az elhagyott ásottkutak, belül téglafalakkal bélelve, szerte az Alföldön páfrányok és mohok /elsősorban sziklalakók/ gazdag megtelepedésére nyújtanak alkalmat.