Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Művészettörténet - Szuromi Pál: A Mednyánszky-kutatás gondjai és lehetőségei

vészét történetében ez a tájfestészet voltaképpen összekötő", áthidaló kapocs az idős Mészöly, a Munkácsy-féle barbizoniasség és a nagybányai mozgalom között. De a figurális munkák esetében sem beszélhetünk Mednyánszky társtalanságáról, elszigeteltségéről. Igaz, a csavargó ábrázolásokkal egy teljesen újszerű emberszemlélet és társadalomkritika jelentkezik a hazai festészetben, amely csak nagyon felszínesen kapcsolható a szolnokiad népi érdeklődéséhez, pl. Fényes Adolf Szegényember-sorozatóhoz. A szózad eleji modern európai művészetben viszont közel sem ismeretlen az irodalmias elemeket mellőző, lakonikus és expresszív fogalmazásmód, mósrészt a korszak emberi indulatának, kiúttalanságának demonstrálása. Gondoljunk csak Rouault vagy Pirasso korai alkotásaira, amelyekben a humánus tartalom eleven társadalomkritikai éllel párosul. Erről van szó Mednyánszky csavargóinál is. Természetesen eltérő a stílus, másféle körülmények motiválják a műalkotások megszületését, ám a tartalmi, tematikai mozzanatok lényegében s

asonlók. És a hóborÚ8 témájú művek tovább gazdagítják, differenciálják a pályaképet. A periférikus társadalmi lét tragédiája itt már az élet perifériajóvá súlyos

odik, B formailag is új - jellegzetesen huszadik századi - eszközök jelentkeznek a képeken. Megerősödik például a körvonalak, a kontúrok szerepe, egyszersmind tisztább, dekoratívabb színfoltokkal dolgozik az alkotó. Jól példázza ezt a Bevonulás vagy az Elesett orosz katona című festmény. Az eddigi elemzések mindenesetre keveset foglalkoztak ezzel a stílusmódosulóssal, egyóltalán a háborús tematikájú művekkel, pedig Mednyánszky művészetének formai korszerűsége éppen itt bizonyítható a legegyértelműbben. Ha pedig e korszerűség első nyomait keressük, akkor a művész alföldi kapcsolatairól is szót kell ejteni röviden. Annál inkább, mert az alkotót többszörösen is magóhoz lán-