Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Új- és legújabb kor történet - Rózsa Gábor: Melioráció – történelem – jövő

tegnap, ma és holnap pusztulnak el. Nem hibáztathatjuk a XVIII. szózad utakat töltögető robotosat, vagy a reformkor mocsárlecsapoló kubikusát és nem feddhetjük a kapitalizálódó monarchia kétkezi munkás agrárproletérját, ha csákónnyal és ósóval sorokat törölt ki a földbe írott megyényi történelemkönyvünkből, hisz ugyanakkor meg kell hagyni, hogy tálén épp e talajközeiben végzett emberlépték' tevékenység során született meg a legtöbb leletbejelentés, melyet mentés vagy ásatás is követhetett. A tudatosan előre tervezett meliorációs^ munkók legfőbb jellemzője még a századforduló után is az volt, hogy csupán egyedi létesítményekre, nyomvonalakra, folyószakaszokra, tehát összefoglalóan: elkülönült, jól körülhatárolható helyszínekre korlátozódott. Ez a történésznek is kényelmes volt, mert alkalmi szondózósainak eredményeit lassan-lassan, az alkalmazott módszerek jelentős fejlődése mellett mozaikszerűen rakosgatta egymás mel lé. Rendkívül nagy eredmény volt a húszas években kihajtott Törvény, de megfelelő anyagi eszközök és főképp megértő társadalmi tudat hiányában épp e múzeum nagyhírű igazgatójénak kellett tollat ragadni és a kiszombori köz13 ségi vélyogvetőből nyílt levelet írni a kultuszminiszternek - talán hiába, mert az a kor csak az akkori eszményeknek megfelelő Attilát kereste volna - valóban hiába. 14 Törvény és kiadvány ma is van , szerény anyagi eszközök is lennének, amire éppen nem jutna, bizonyóra pótolhatná a szervezett tórsadalmi összefogás, ha történészeink legjava strucc módjóra nem temetkezne egy-egy korszakba vagy szerényebb esetben néhány szelvénybe. Ugyanilyen szükséges lenne beruházásaink műszaki tervező gárdájában tudatosítani, hogy a leletek előfordulása nem véletlenszerű akadályozó, hanem törvényszerű és épp ezért előre tervezendő jelenség. A ma kubikusa, szóntóvetője légkondicionólt kabinban ülve, ródiót hallgatva "gondta-