Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Új- és legújabb kor történet - Marjanucz László: Hódmezővásárhely hitelélete a dualizmus korában

törlesztéséé kölceönóllomány, de 1898-ban az öeszeg 1 474 lo7 Ft-ra rúgott. Az évjáradékos jelzálogkölcsönöket azonban nem finanszírozhatta a betétekből, mert azokat hosszú időre nem lehetett lekötni. Erősíteni kellett a bank készpénzfizető-képességét, s ezt a tőkeszerzés egyik modernebb eszközével: záloglevél-kibocsótóssal oldották meg. Ezzel újabb idegen tőkék bevonáséra nyílt lehetőség. Nem volt mentes gazdasági ellentmondásoktól a századfordulótól az első viléghóborúig terjedő időszak. Az alapkonfliktust a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke ab ban látta, hogy a takarékpénztárakban rengeteg tőke hever, de nem akad vállalkozó annak fölhasználására, a birtokos jó terméseredmény mellett is tönkre megy. Az érintettek, igy Beretzk Pál Vásárhely ügyvéd-gazdálkodója a középbirtokra nehezedő súlyos közterheket jelölték meg a bajok fő okaként. Kóllay Albert főispán az aránytalan birtokstruktúrára hivta fel a figyelmet. /A határ 15o család kezében volt./ Igaza volt a Kamarának is, midőn jelentéseiben kíméletlenül ostorozta a mezőgazdasógi termelés egyoldalúságét. A belterjesebb feltételek között folytatható kultúrnövény-termesztés elenyésző volt a magtermelés mellett. Sz azt a paraszti szemléletet tükrözi, mely hosszú ideig megvetette az ingó vagyonnal /pénztőke/ való kockázatos vállalkozást és minden bizalmát a folyamatos megélhetést biztosító földingatlanba vetette. De tartózkodott a nagyobb beruházási költséggel járó, kockázatosabb értékesítési feltételeket hordozó, ugyanakkor szinte az egész évben műnkét biztosító és lényegesen nagyobb hasznot hajtó intenzív kultúrnövény-termesztéstől. Ezért a mezőgazdasági népesség negyobb részének csak nyáron volt kereseti alkalma, a nyári aratás jelentette egész évi megélhetésének bázisét. A házi- ée népipar, valamint a gyáripar megrendelések hiányában, az ipar fejlődése szempontjából