Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Néprajz - Tóth Ferenc: Egy hagymás család életútja

pám a találkozásra gondolt. Az apja is mély gondokba merülve ballagott. A fiákért .csak akkor vette észre,, amikor mellette elrobogott. Egy pillanatig megállt, utána nézett, majd tovább ballagott, Majd magéban mormolta, a fene egye meg, az is valami nagy kutyénak lehet a fia." Miután leszerelt, nem akart tovább cselédeekedni. Asszonynak való után nézett. Átment a szomszédba Patkósékhoz, és megkérte Julianna leányuk kezét. Patkós Mihály ék is a semmiből indultak, de ekkor mér nyolc jórandójuk /11 kat. hold/ volt, ők meg nincstelenek. A legényt szorgalmasnak tartottók, igy a kérőt nem kosarazták ki. 1899. január 8-én tartották az esküvőt. Diós Morton szülei félreraktok a cselédeskedéssel keresett bért, ezen a Perczel utcában egy kis házat vásároltak. Diós Sándor emlékezése szerint a berendezés igen egyszerű volt: "A szobában boglyakemence, egy ágy, benne szalmazsák, egy párna, egv vékony dunna rámára magasan vetve, fehér sifon fodros lehúzóval letakarva. Egy sublót hérom fiókkal. Az alsóban tartottók a fehérneműjüket, a középsőben az ünneplő ruhót, a legfelső fiók üresen állott, abba nem volt még semmi. A szobóban más bútor nem volt.Se egy asztal, se egy szék." Amikor első gyerekük megszületik, nincs egy szál tűzrevalójuk, bölcsőről nem is beszélve. A gyerek fekvőhelye a teknő lett. Télen tuskózni járt, ebből faragott maguknak aeztalt és székeket. A megélhetési alapjuk a napszámbajárás lett. Diós Mérton a béresévek alatt szemtermelő tanyai gazdaságokban dolgozott, így a hegymatermeléshez nem értett, ő csak negyven fillért kapott egy napra, a felesége ötvenet. "A szolgamódtól való szabadulást Makón a hagyma jelentette. Sz adott Makónak olyan különleges jólétet, amilyet nálánál nagyobb földterülettel rendelkező városok felmutatni nem tudtak." /Diós Sándor emlékezése/.