Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1981.

Régészet - Antal Elemér: A radiológia szerepe a régészeti kutatásokban

Antal Elemér: A RADIOLÓGIA .SZEREPE A RÉGÉSZETI KUTATÁSOKBAN Egyfajta érdekes contradictio jellemzi azt a kutatá­si munkát, amely a radiológia és a régészet kapcsolató­ban létrejött. Az orvostudományban egy gondolat - akár bajmegélla­pitó, akár gyógyitó legyen - és annak a megvalósítása kö­zött rövidebb-hosszabb, de mindenképpen évekkel kifejez­hető idő telik el. A régészetben egy új felfedezést azon­nal közkincceé kell tenni, mert valószínűleg, legalább is az esetek túlnyomó többségében, hiányzó láncszem, vagy út­jelző, s mindkét esetben azonnal viszi előre a tudományt, ezért nem szabad várni. Ez a tény sürgette a radiológia képviselőjét arra, hogy a küldött leleteket azonnal és le­hetőleg kétséget nem hagyva diagnosztizálja, hiszen véle­ménye életmódra, egészségi állapotra, sokszor halálokra lehetett komoly befolyással. Nagyon rövid visszapillantással érdemes megemlíteni, hogy mór a röntgensugarak felfedezése után két évvel rönt­geneztek sírleletcsontokat, de a képek minősége nem javult, még a legjobb minőségű papirra nyomottról sem lehet érde­mi véleményt mondani. Magától értetődően ezt a módszert nem nagyon szerették, s a lehető legritkábban alkalmszték. Amikor az első röntgenfelvételi próbálkozások labora­tóriumunkban megtörténtek, a teljes automatizáltság mel­lett sem hasonlítottak a csontfelvételek az élőkről készül­tekre, óriási volt a különbség fekete-fehér tartományban, fontos részletek vesztek el, mások erősen hangsúlyozódtak. Hosszas próbálkozás után derült ki, hogy ha a csontokat olyan szűrőkön keresztül engedett sugárnyalábbal fényké­pezzük, amelynek vastagsága, sugárfelezőrétege megfelel an­nak, amely élőben azt a csontot körülveszi, tökéletes fotó­dokumentáció nyerhető. Ezután végeztünk sorozatfelvétele­ket, amelyek ma mar a legkényesebb radiológus igényeket is

Next

/
Oldalképek
Tartalom