Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Néprajz - T. Knotik Márta: Szegedi öltözködés a múlt század derekán

dése, tartós divatja a 48-as érzelmek szimbólumává válik. Kovács János Szeged ós népe c. könyvében leírta a századforduló viseletét, melynek gyökereit keresve leginkább a családi fényképek adhatnak támpontot. A legkorábbi fénykép Vass János fölsővárosi legényről 1868-ban készült, Landau Alajos festesz felvétele. A kép már azt a zsinóros ruhafor mát mutatja, melyet az alsóvárosiaknái még a századforduló táján is megtalálni. Ennek alsóvárosi formáját 1878-ból is merjük Csala János legénykori fényképéről, melyet Bietler Ferenc "fényképíró" készített. 1875 körüli egy dorozsmai, hátrakötött fejű menyecskét megörökítő kép, akinek az öltözékén, a Bietler és Knirsch eég jóvoltából a színekben is gyönyörködhetünk. A menyecske ruházatát alkotó viseleti darabok együttese már megegyezik a századfordulón gyűjtött tárgyi emlékekkel. Viselet szempontjából legértékesebb dokumentum egy 1875-ből való esküvői kép. A fölsővárosi Mészáros György hajókormányost és feleségét Lauscher és Társa cég örökítet te meg. Ezen a képen a menyasszony a klasszikusnak mondható, sokszoknyás, nagyselyemkendős öltözetet viseli, vőlegé nye zsinóros kabátot, pitykés mellényt, pelőcés nadrágot. A férfi kabarjából Ítélve téli esküvő lehetett. A menyaszszony fején lévő pártaszerű menyasszonyi koszorú és a vőle gény kalapján lévő virág fehér. Ezt az esküvői díszt az al sóvárosi lakosság csak két évtized múlva kezdi átvenni. Ez az időeltolódás jellemző a Szeged környéki illetve dél-alföldi ruházkodásra. A hagyományőrzőbb zárt községek,