Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Új- és legújabb kor történet - Nagy Miklós: Adalékok a szegedi járás „homoki” községeinek kialakulásához

lókon a városból kitelepült lakosság ideiglenes szállásai. A szállásföldek a kitelepülök örök tulajdonában voltak, de 1850 után a város bérbeadással kezdte hasznosítani birtokait. A bérlőkkel hosszú időre /25-30 évre/ megkötött szerződések - éppen időtartamuk miatt - ugyancsak elősegítették a pusztákra való állandó kitelepülést. A szegedi tanyavilág a XIX. század végére olyan mértékben benépesült, hogy szükségessé vált közigazgatásának rendezése. 1891-ben illetve 1893-ban hozták létre a két külterületi közigazgatási centrumot, Felső- és Alsóközpontot. A XX. század első évtizedeiben folytatódott a közigazgatási kirendeltségek kialakításának folyamata, Várostanyán /ma: Ásotthalom, Lengyelkápolnán /ma: Zákányszék/ és Szatymazon jÜEttek létre kisebb jelentőségű központok, hatáskörük azonban igen korlátozott volt, az ügyek túlnyomó részét Alsó- illetve Felsőközpontba továbbították. A városi hatóság foglalkozott ugyan a tanyaiak problémáival, azonban néhány, kétségtelenül jószándékú terven és intézkedésen kivül /tanyai iskolák, gazdasági vasút/ a tanyán lakók rendkívül nehéz életkörülményeinek javítása érdekében lényeges intézkedések nem történtek. Szeged városnak, min

t tulajdonosnak csak olyan mértékben volt érdeke a külterületi lakosságnak a közösségi élet közigazgatási, gazdasági, népjóléti és kulturális intézményeivel