Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Új- és legújabb kor történet - Tóth Ferenc: Az ifjú Erdei Ferenc

rázdába, fényesre csutakolta reggelente a lovakat, ara­tott, kapált, szénát gyűjtött, szóval minden paraszti mun­kában alaposan kivette részét. "Én tehát kitanultam - ír­ja - a családi-kisüzemi-paraszti iskolát." A dolgozó nép sorsát fig:/elő, átélő közéleti személy­re nagy felelősség hárul. El kell jutnia a végső következ­tetések levonásáig. "Nem szabad parasztnak maradni!" "Nem szabad menekülni!,.. Feszüljön csak a tagadás és buzogjon csak a vér, emelkedésre így lesz majd elég erő valaha." A világmegváltó tervek végrehajtására persze előbb fel kell készülni. Mindenekelőtt tanulnia kell. "Apám szándék kai vittek az iskolába, s nagyapám sötét tekintete kísért utamon. Olyan világ tárult elém ezen az útonu amelynek az ízei megkeserítették az addig való paraszt-békességet." A jóhírű makói gimnáziumban szirté ugyanazok voltak a tanárai, mint József Attilának. "Jó emlékezettel idézem itt fel egykori gimnáziumi tanáraimat, a latin nyelvben Kovalik Antalt, az angolban Magyar Józsefet, a magyar és német nyelvben, irodalomban Tettamanti Bélát, a matemati­kában Falábú Jenőt, a természetrajzban Márton Györgyöt, a történelemben és a földrajzban Galamb Ödönt és Eperjessy líálmánt. " 1929-től a szegedi egyetem hallgatója. Rokonszenvvel fordul a Bethlen Gábor-kör fiataljai felé. Megismerkedik Fábián Dániellel, aki József Attillával Ki a faluba cím­mel röpiratot szerkeszt. A Művészeti Kollégium munkájában

Next

/
Oldalképek
Tartalom