Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Régészet - Kürti Béla: Avar kori sírleletek a Békés megyei Gerláról

második inkább a későavar korra jellemző. Az első esetben egész lovat az ún. nyúzott lóbőrös temetkezést egyaránt találunk; a másodikban kizárólag egész lovat. A lovat mindkét esetben felszerszámozták. A Kovrig Ilona által elkülönített szokás magyarázatát néprajzi párhuzamokból ismerjük: a halott temetésével egyidejűleg feltorolt lovának lenyúzott bőrét kitömve a sír fölé /mellé/ felszerszámozva póznára tűzik. Bizonyos idő elteltével /általában 40 nap/ ismét összegyűlnek a rokonok, a a felnyergelt hátast elégetik, a lószerszám megégett maradványait kis gödörben a aír mellé elássák. /Olykor a sír földjébe temetik őket - a két szokást azonos gyökerűnek tekinthetjük./ 1 A gerlai 1. sír környékének feltárása bebizonyította, hogy a sír közvetlen környékén lótemetkezés nem volt /a sírban sem voltak lócsontok/, a lószerszámok nem külön gödörből kerültek elő, így számunkra úgy tűnik, hogy az eddig ismert kora-avar temetkezési szokásokat eggyel gyarapíthattuk. E típust röviden jelképes lovastemetkezésnek, vagy még inkább lószerszámos temetkezésn

ek nevezhetnénk. Hasonló megfigyeléseket Rosner Gyula is tett a Gyönk12 vásártéri /Tolna m./ 38. sir leleteinek közlésekor /5 azonban nem elemezte e szokást/. Az említett sírban a VT. sz. utolsó negyedére datálható agyagedény mellett csontcsat, hurkosfülű kengyelpár /a gerlaiak pontos párhuzama/, sabla, vascsat került elő - a sír jobb oldalán, részben a