Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1980.

Néprajz - Nagy Vera: Ételkonzerválási eljárások Vásárhelyen

egy ujjnyi vastagon korpás tésztával vagy egy kis sós tésztával terítették be, esetleg le is srófolták. A téli hónapokban reggelire fogyasztották. Kasonlóképpen készült a sajt is, de ezt sajtszékben préselték, majd szárítás után kissé meg is füstölték, hogy ne gombásod

jon. A gyümölcsök tartósítása aszalással, befőtt és lekvárkészítéssel történt. Főleg szilvát aszaltak sokat, de almát, körtét, megygyet, cseresznyét is. A kemencét befűtötték, az alját kisöpörték és beöntötték a szilvát, vagy tepsibe téve rakták be. Másnapra megaszalodott, akkor megmosták és párszárító kasokra öntve kitették a napra száradni, 3-4 napig. Az almát 4-6 cikkre vágva, magházát kiszedve C3ak napon szárították. Ezt nevezték "bagolytüdő"-nek. Az aszalt gyümölcsüket csemegeként fogyasztották vagy ciberét főztek belőlük, különösen böjt idején. Ilyenkor piacon is árusították.

0 A fűszer- és gyógynövényeket szintén a napon kiszárítva tárolták. Ily ár végén, ősszel történik a savanyúságok, befőttek készítése. Kiss Lajos a következőképpen írta le: "régen kétfűlű, széles szájú kantákban raktak uborkát, kis dirynyét, kótyot, apró zöld paradicsomot, véralmát, olájkörtét, előbb természetesen megmossák. Tesznek közé tormát, babérlevelet, borsszemeket, sót, szokás egy vagy két darab rézkrajcárost Í3 beletenni, hogy zöld maradjon az eltett gyü-