Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.
Gaskó Béla: A Fehér-tó természetvédelmi problémáiról
\ FEHÉR-TÓ TERMÉSZETVÉDELMI PROBLÉMÁIRÓL "Magyar soranalv mondják azt, ha valakit csak halála után fedeznek fel. Akkor kezdjük érdemelt méltatni, akkor eszmélünk rá jelentőségére, amikor már nincs az élők sorában. Ez a megállapítás nemcsak az emberekre vonatkozik, de érvényes az élettelenekre is, elsősorban a megváltozott ősi földre." BeretzI: Péter A Szegedtől 8 km-re északi irányban fekvő Fehér-tó valamikor a Fertő-tó után Magyarország második legnagyobb szikes tava volt. Hossza ó km, szélessége k km, 3.000 hold körül lehetett. Medencéjét a Würm glaciálisban a szél munkája alakította ki. Legmélyebb tengerszint feletti pontja 80 m, a szélek magassága 84-85 m. Állandó víztükör rendszerint csak á 81 méternél alacsonyabb részeket borította. A tó Szeged felőli partját 1, 1,5 m magas, szinte függőlegesen leszakadt lösz határolja. Sándorfalva-Szatymaz környékén lassú kifutású homokhátaié szegélyezik . A felszíni-domborzati viszonyokból adódóan a terület a Kiskunhalas-Majsa felől lezxiduló vadvizek természetes gyíijtőmedencéje. Erről a vidékről az elmúlt évezredek során annyi Nat, Ca^ + , Mg^ + , CO^ , HCO^, mosódott a tóba, hogy az altalajt átlagosan 9-12 m mélységig átitatta. Ez pedig a terület nagyfokú eiszikesedéséhez vezetett. Herke Sándor
