Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Tóth Ferenc: Makói parasztház az ópusztaszeri Nemzeti Emlékparkban

MAKÓI PARASZTHÁZ AZ OPUSZTASZERI NEMZETI EMLÉKPARKÉ- A\

T "Makó tipikus mezőváros - Írja Erdei Ferenc -, és a pol gárosodásban legelői jár, de házai megőrizték a múlt építési formáit. Az alföldi parasztépitészetnek valóságos fejlodéstö ténete szemlélhető Makón: benn a városban a házépítés minden állomása, tanyái között pedig a gazdasági építkezés jellemző formái." A Maros-parti város paraszti épületei ma is gazdag tárházát jelentik a helyi népi építészetnek. Ebből a sokféleségből mégsem egy ódon nádtetejű házzal lehet reprezentálni a várost, hiszen a társadalmi-gazdasági fejlődésre egy sajátos paraszt-polgári képződmény a jellemző. Ennek az • arculatnak megfelelően olyan ház és olyan életmód bemutatása indokolt, amely már régen kiszabadult a feudalizmus bilincs? iből. A makói agrárfejlődés jellemzője, hogy két termelési szektor áll egymással szemben: a szemtermelők és a hagymások külön világa. Az előbbi kisebb-nagyobb tanyai birtokon szántóföldi termelést folytat, az utóbbi törpebirtokos-bérlő réteg és kertészkedéssel foglalkozik. Történetileg az egyik a jobbágy idők telkes gazdáinak, a másik a zsellérek leszármazó 11jai. A szentendrei Országos Szabadtéri Múzeumban egy szemter melő életmódot reprezentáló rangos mezővárosi gazdaházat telepítenek át, Opusztaszeren viszont a hagymatermelést folyta