Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Juhász Antal: A szegedi városi földek haszonbérlői az 1850-es években

A SZEGEDI VÁROSI FÖLDEK HASZONBÉRLŐI AZ I85O-7O-ES ÉVEKBEN Szeged határában az l840-es évekre egy kiépült, néhol a későbbi településsűrűséget megközelítő szállásrendszer /tanyarendszer/ bontakozott ki. Közel másfélezer szállás épült az alsóvárosi és a felsővárosi kaszálókon, kizárólag tulajdonföldön, melyeknek számottevő részét, több mint 18 ezer holdat, 1850-ig feltörték, vagyis szántónak használták a szállásföldek gazdái. Az IÍ50 évek elején új szakasz kezdődött a szegedi határ tanyásodásában. 1852-ben a város 10 ezer hold jóminőségu földet kihasított a közlegelőből, és azt 10 esztendőre haszonbérbe adta. Uj vonás ez Szeged földbirtokpolitikájában, addig ugyanis a több mint 60 ezer hold kiterjedésű pusztát a város saját kezelésben tartotta, s kizárólag a közbirtokosság jószágainak legeltetésére hasznosította. E parcellázás, az un. "tízéves földek" bérbeadásának tényét és körülményeit elsőként Reizner ismertette, s azóta monográfiája alapján tárgyalja a szakirodalom. A levéltárban fennmaradtak a haszonbérlőkkel kötött szerződések, amelyekből megismerhetjük a szegedi puszta felosztásának gazdasági-társadalmi hátterét, emberi vonatkozásait, települési következményeit. Magáról a bérletosztásról annyit, hogy nyilvános árverésen történt, ahol mindig a többet igérő lett a haszonbérlő. Bárki bérelhetett földet és annyit, amennyit óhajtott, ha az árverésen kifizette abbérelt föld félévi árendá

ját. A haszon-