Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 1979.

Kisternyei Ervin: Üvegszálerősítésű műanyag hordozószerkezetek alkalmazása a restaurálásban

való áttételük, ha a falak vagy a környezet állapota megkívánta a hordozó teljes felújítását. Még az ötvenes evekben 2 / T-S merev betonlemezekkel dolgoztaié, erősítésül egy-fajta súlyos fémszövedéket alkalmazva. Az új hordozó kialakítása, az ideális support kutatása összetett feladat, amelynek során kielégítő kompromisszumokat kell teremteni. Ezen a területen jelentős esemény volt a műanyagok alkalmazásának elfogadása a műemlékvédelemben. Az elmúlt évtizedek kísérletezései, a tett erőfeszítések eredményeképpen egyre közelebbivé vált a "tökéletes megoldás". Az ÚJ hordozónak hőszigetelőnek, tökéletesen vízhatlannal-e kell lennie kis rétegvastagság mellett. A rögzítéssel kapcsolatban lényeges a kis súly, a kezelhetőség. Alapvetően fontos, hogy gyorsan és tartósan megtapadjon rajta, a festmény. Oldószereknek, valamint biológiai és atmoszférikus hatásoknak ellenálló legyen. Néhány példával szeretném időrendben bemutatni a tartószerkezetek fejlődósét, melynek eredményeképpen esetünkben a Feszty körkép restaurálása folyamán alkalmazásra kerülő nagyméretű /15 x 120 méter/, szendvics-szerkezetű, speciálisan kialakított hordozószerkezet kialakulhatott. 1962-64-ben került sor a siklósi várkápolna falképeinek restaurálására. A két félköríves záródású fülke /Szt. Jób és-Szt. László - kép/ levett falképeit az eredetileg tervezett acélszerkezet helyett üvegszálerősitésu poliészter tartószerkezetre erősítették. "A sík felületek és az egyirányban görbült ívek vakolatrétegeire három üvegszövet réteg került, hat-nyolc poliészter felhordás közé." A pontos beillesztés munkája közben - a fülkéket ce. IO-I5 cm-el kivésték,