Múzeumi Füzetek Csongrád 5. (Csongrád, 2002.)

Deák József Áron: A Csongrád környéki táj története a XVIII. század végétől napjainkig élőhelytérképek tükrében

rétek, szikfokok, szikes mocsarak, vakszikes területek voltak. A mainál kiterjedtebb szikfok rendszer létezett ekkor még Gyóján. A szikfokok és szikes mocsarak lecsapolásával már ekkor is foglalkoztak. E célból épült meg a Bagi-lapost a Tiszával összekötő Felsőcsatorna. A Bokro

si-szőlőhegyen a XIX. század végére már nemcsak hogy összeért a Halesz és az Öregszőlők, de Bokros és Csongrád közt gyakorlatilag egy összefüggő borvidéket alkotott. A XIX. század végétől meghonosították az olasz dinkát (rizling), a rózsa tökszőlőt (török dinka), a piros bakatort, a kövi dinkát, a rak és a tokaji fajokat (mrrmnt és hármaslevelű). A csemegeszőlő már akkoriban is csak csekély mennyiségben került innen a piacra, a bor viszont annál nagyobb mennyiségben (20.000-25.000 hektoliter/év a XIX.sz. végén). A XX. század első felében már 4000 ha-ra nőtt a szőlők termőterülete. A száraz homoki gyepek a Bokros északnyugati határára szorultak vissza, ugyanis a homokhát Bokros és Tiszaalpár közti része is szántóföldi művelés alá került részben. 6. A csongrádi táj a XX. század közepén Az 1950-es években történtek meg az első kísérletek Magyarország vegetációjának feltárásához, térképezéséhez. A vácrátóti iskola 1952-es tanfolyama nevelte ki az elmúlt évtizedeket meghatározó nagy botanikusokat, és indította el az ország vegetációjának részletes megismerését. A Soó Rezső által koordinált program azonban nem terjedhetett ki az ország egészére, s a technikai és politikai feltételek sem voltak adottak. Az 1955-ös katonai felmérés térképei a kutatók számára nem voltak elérhetőek, ami nagyon megnehezítette a pontos vegetációtérképek elkészítését. A korszak vegetáció- és flórakutatói külön témákra specializálódtak. Végeredményként lettek jól feltérképezett területek az országban, de nagy területekről semmiféle információ sem származott. Csongrád alulkutatott térségnek minősíthető. Csongrádról az első flóraadatot Hayeknél találjuk, Die Pflanzendecke Oesterreich-Ungarns művében (Hayek, 1914). Az első nagyobb mennyiségű florisztikai adatok Csongrád környékéről Tímár Lajos nevéhez kötődnek (1950, 1953, 1954), aki 1953-ban végzett florisztikai-cönológiai vizsgálatokat a Tiszazugban. Tímár, aki elsősorban az árterek kutatására specializálódott megemlíti azokat a gyűjtési helyeket és botanikusokat is 1954-es cikkében, akik a területen gyűjtöttek: Borbás Vince, 1800-as évek végén Szelevényen horgas bogáncsot (Carduus hamulosus) talált, az 1920-as évek elején Zsák Zoltán Csépán, Szelevényen és Tiszasason, míg Boros Ádám Szelevényen végzett kis számú gyűjtést (Soó-Máthé 1938, Tímár 1954). A területen a kapás kultúrák gyomnövényeivel kapcsolatban Deák József (1969) írt szakdolgozatot. A szerző korábbi cikkeiben néhány védett növény és állatfaj (főleg madárfaj) köröszugi előfordulására is utal (Deák J.Á. 1993, 1994, 1997, 1998,1999, 2000). Tímár cikkein (1950, 1953, 1954) kívül az 1955-ös térkép elemzése segít e korszak vegetációjának elemzésében. Ismét nagy, hazánk vegetációját jelentősen befolyásoló korszakhatárnál vagyunk. A hátrahagyott viharos évtizedek (két világháború, Trianon, a gazdaságilag lassan talpra álló ország) nyomait láthatjuk itt. A térkép a téeszesítést megelőző állapotokat mutatja. A szocialista mezőgazdaság táji hatásait így e térkép alapján ítélhetjük meg.