Múzeumi Füzetek Csongrád 5. (Csongrád, 2002.)

Deák József Áron: A Csongrád környéki táj története a XVIII. század végétől napjainkig élőhelytérképek tükrében

A Kablát-sziget alatt közvetlenül egy önmagába záródó meander csadakozott a főmederbe. Ez az oldalmeander nem más, mint az Ellésparü Holt-Tisza és a Nagy-Gombás egykor összefüggő meanderrendszere. A Nagy-Gombás (ma egy külső kevésbé feltöltődött és egy belső, erősen feltöltődött részre bontható) jelenleg hullámtéri holtág, míg az Ellésparü Holt-Tisza mentett oldali holtág. A folyó ezután folytatta délkeled irányban útját a Körös-torok irányába, miközben a Györfösnél egy újabb szigetet építetett. A Körös-torok ősi helye teljesen máshol volt a maihoz képest. A torok ősi helye a csongrádi Belvárosnál (régi neve Belsőváros), az ún. Kerek-árokkal szemben helyezkedett el. Ez a terület Csongrád ősi városmagja is egyben. A Körös-torok után a folyó nyugati irányba visszafordulva egy újabb meandert írt le. Ez a jelenlegi Serházzugi Holt-Tisza medre, amelyben 2 sziget is helyet foglalt. A Bökény alatt ma is megtalálható a kisebb sziget: az Arany-sziget; míg a másik sziget az alsó foknál a mai vasúti híd magasságánál volt az un. Baltás nevű részen. A folyó ezután a Kilences megkerülésével lépett ki a vizsgálati területből. A Körös-folyó útja még ennél is szeszélyesebb volt. A folyó Kunszentmárton térségében, Brenazugi Holt-Körösnél (Pálfai, 2001) lépett be a vizsgálati területbe. Majd a Malomzugi Holt-Körösön, írisz-tón, a Tehenesen, a Bökényi Holt-Körösön, a Kiflin, a Rácz-Holt-Körösön, a Keselyzugi Holt-Körösön keresztülfolyva érte el a jelenlegi torok térségét. Itt döntően délnyugati folyásiránya északnyugatira fordult és két ágra szakadt. A déli ág a Szakadással (ma hullámtéri holtág), az északi ág a Dög-Körössel (mentett oldali holtág) azonosítható. A folyó Kerek-árokkal szemben lévő torkolatánál további nyugati csapásirányú vízállás látható. Ezek minden bizonnyal fokok. E fok esetében feltételezhetjük leginkább a tisztán antropogén eredetet. A kisebb-nagyobb kubikokat összekötő mesterségesnek látszó fokrendszer végső formáját feltehetően a csongrádi halászok alakították ki. Több természetes módon lefűződött holtág létezett ekkoriban a Nagyrét és Bokrospuszta területén. A bokros-pusztai holtágak jellegzetes képviselője a Kabzatelek, a Búzás, a Háromág és a Téfölös. A Nagyrét területén a Morotva-tó, a Rázsonyi Holt-Körös már ekkoriban is természetes módon lefűződött meander volt csakúgy, mint a kissé északabbra elhelyezkedő, alakjáról elnevezett Csiga-ér. Ez utóbbi alsó foka a Körössel (valószínűleg antropogén hatásra) kapcsolatban állt. A közeli Tőke-fok medre szintén természetes, egykor elhagyott Körös meder, ám valószínűleg vizét a Körösök árvizeinek függvényében a helyi halászok szabályozták alsó fokánál. Az ártéren, különösen Bokros-pusztánál néhány olyan ér is található, amely lehet, hogy a természetes fokképződés nyomjelzője. A természetes fokok az ártérről visszahúzódó, lineárisan a főmeder felé áramló vízfolyás nyomvonala mentén képződnek. A természetes fok — a szerző szerint — nem más, mint árvízi kapu, amelyen keresztül a mögötte húzódó ér és a főmeder közt vízcsere történhet. Fokok mesterségesek is lehetnek, amennyiben egy már meglévő, ám az élő vízhez közvedenül nem kapcsolódó, elhagyott meandert kapcsolnak mesterségesen az élő vízhez, vagy eme lefűződött kanyarulatok vizes élőhelyeit az övzátonyok átvágásával összekötik. A Körös folyóból kiágazó sokszor ér elnevezésű oldalvízfolyások eredete azonban kissé más. A Körösszög területén dél felé haladva három mellékág is kiágazott a Körös folyó főmedréből. Ezek sorrendben: a Jaksor-ér, a Tőke-ér, a Keskeny-ér és a Kurca. Az