Múzeumi Füzetek Csongrád 5. (Csongrád, 2002.)
Mód László: Csongrád város gazdasági kapcsolatai (1766-1820)
sáfrány), ruhaneműket, kocsiszerszámokat és állatokat vásároltak. Kecskemét után a csongrádiak legtöbb alkalommal a nagykőrösi sokadalmakat keresték fel. A városban főleg sajtot értékesítettek, de szívesen vásároltak különböző háztartási eszközöket is. Az előbb említett két alföldi mezővároson kívül a csongrádiak rendszeresen látogatták a gyulai, 29 a mezőtúri, 30 a pesti, 31 a szegedi 32 és a vásárhelyi 33 'vásárokat is. Gyulán, Mezőtúron és Vásárhelyen főként marhákat vásároltak a mészárszék számára. Az 1780/81-es számadások szerint Pesten a Leopold-napi vásárba 200 fej káposztát vettek a csongrádiak. 34 Az árutermelő állattartás szükségessé tette azt, hogy a város a jószágállomány számára pusztákat árendáljon távoli vidékeken. Ehhez nagy mértékben hozzájárult az, hogy a Károlyiak 1727-ben a csongrádiaktól elvették Újfalu pusztát és Márnát. Ezt követően a földesúr mindkét területet Kecskemét városának adta jó pénzért bérbe. 35 1766-ban Csongrád a Mindszenti Dominiumhoz tartozó dóci, pusztát bérelte. 30 A vizsgálat eredményeiből kitűnik az, hogy a város a XVIII. század második és a XIX. század első felében intenzív és szerteágazó kapcsolatokkal rendelkezett. A csongrádiak rendszeresen látogatták a környező települések vásárait, a vízi utak pedig biztosították az összekötetést a Felső-Tisza vidékkel és a Körös-menti falvakkal, ahonnan jelentős mennyiségű fa érkezett a városba. Ennek köszönhetően Csongrádon fafeldogozó ipar alakult ki. 29 Harruckern János György 1723-ban újra kiadatta Gyula regi, három országos vásár tartására szóló szabadalmát. A sokadalmakat Szent Pál-napján, Fxaudi vasárnapján és Szűz Mária születésnapján, azaz szeptember 8-án tartották. Dankó Imre 1963. 11. 3,1 A túri sokadalmak nemcsak a Tiszántúl, hanem az egész ország legjelentősebb vásárai közé tartoztak. A vásárnapok január, május, augusztus és november elsejére estek és két napig tartottak. A helybeli vásárok állatforgalma is nagy volt, de elsősorban iparcikkvásárokként váltak híressé. Dankó Imre 1991. 700-701. 31 Pest 1694-tól évi négy országos vásár tartására szerzett szabadalmat: az első József-, a második Medárd-, a harmadik János-, a negyedik pedig Lipót-napján volt. A XVIII. században a pesti vásárok teljesen háttérbe szorították a budai sokadalmakat, forgalmuk jelentősen megnőtt. Dankó Imre 1991. 678-679. 33 A város a középkori vásárszabadalmakon kívül 1720-ban és 1747-ben kapott vásártartási jogot. A XIX. század végén Szegeden öt nag)' vásárt tartottak. Dankó Imre 1991. 692. 33 A vásárhelyi sokadalmak vonzáskörzete nem volt nag)' kiterjedésű. A település vásárai a Jézus körülmctéltetése napját, a József-napot, az Űrnapot, az Apostolok oszlását megelőző vasárnap és hétfőn valamint a Gál napját megelőző szombaton és vasárnap voltak. A helybeli sokadalmakat rendszeresen felkeresték a bihari dézsások, fazekasok, abroncsosok, boronások, kosarasok és teknővájók. A Felvidékről elsősorban a fa-, az üveg-, a vászon-, a csipke-, a sáfrány-, a gyógyszer- és az olajárusok látogatták e jeles alkalmakat. Dankó Imre 1991. 693-694. 34 CsML SzF IV. A 13. b. 70. CsVSzI. 1780/81. 33 Herczcg Mihály 1980. 62-63. 36 CsML SzF IV. A 13. b. 69. CsVSzI. 1766.
