Múzeumi Füzetek Csongrád 5. (Csongrád, 2002.)

Mód László: Csongrád város gazdasági kapcsolatai (1766-1820)

napján. Mely vásári alkalmatossággal a Méltóságos Uraság a kiadott Tariffa szerint sqydi a heljpénZfket. Yi^en országos vásári Privilégiummal már régtülfogva él a% uradalom."

6 Az Alföld török uralom alóli felszabadulását követően Csongrád és a hozzá tartozó puszták Schuck Lipót császári tábornok kezére kerültek. 1702-ben a birtokon mindössze 43 és Vi telket írtak össze, amely után a földesúrnak évenként 130 forint 50 dénárt, robotváltságként pedig 227 forint 44 dénárt fizetett a lakosság. Schlick földesurasága idején a város taksában váltotta meg a szolgáltatásait, amely magában foglalta az úr- és a földbért, a váltságot, a cenzust, a kocsmák, a mészárszék, a pálinkafőzés, a halászat, a vám és a rév bérleti díjait is. 1720-ban 33 jobbágyot és 7 zsellért vettek számba. 1722-ben Károlyi Sándor vásárolta meg a birtokot, amelyen 62 jobbágyot és 58 jövevényt írtak össze ebben az időszakban. Az új földesúr 1727-től felemelte a taksát, jobbágyait pedig úrbéri szolgálatra és robotra kötelezte. Károlyi Ferenc földesurasága idején a terhek tovább növekedtek. 1755-ben 4500, 1759-ben Antal gróf alatt pedig 6000 forintra emelkedett a taksa. Az urbáriumban 358 sessió és 317 úrbéres jobbágy szerepelt 20764 hold úrbéres földterülettel, amelyből úrbéres szántó 12888, kaszáló pedig 7876 hold volt.

7 A XVIII. század folyamán a város lakossága jelentős mértékben gyarapodott. Az urbárium bevezetése szabályozta és normákhoz kötötte a földesúri járandóság mértékét. A robot meghatározása pedig jóval nagyobb terhet jelentett a település számára. A XVIII. század második felében a csongrádi kocsmákban nemcsak helyben termelt bort mértek. Ebben az időszakban a legnagyobb mennyiségű bort Budáról szállították a városba.

8 1775-ben 30 és 2/4 akó két forint 45 krajcáros, valamint 40 és 2/21 akó 3 forint 15 krajcáros budai bort mértek ki Csongrádon.

9 Kedveltnek számított még a szekszárdi, a kecskeméti,

111 a tétényi és az iszkaszentgyörgyi bor is. A megfelelő mennyiségű és minőségű ital biztosítása a borbíró feladatai közé tartozott. Ennek érdekében a vásárlással megbízott személyek gyakran több települést is felkerestek. 1776. augusztus 22-én Szekszárdon, Bátaszéken, Baján és Kisbátán is megfordultak a csongrádiak.

11 Az 1766-os esztendő borbírói számadásai szerint Szentendréről jelentős mennyiségű pálinkát 6 Góg Mihály 1984. 144. 7 Kovács Katalin 1977. 26. , Kruzslicz István 1988. 39. 8 Pest-Budán és a környező településeken a XVIII. században a szőlőművelésnek meghatározó szerepe volt. 1720-ban a pesti szőlők területe megközelítette a 11,6 kat. holdat, majd a század végére több mint a nyolcszorosára emelkedett. A pestiek Óbudán, Szadán, Vercsegyházán, Budaörsön és Nagytétényben is vásároltak szőlőket. Pest városa ebben az időszakban a magyarországi borok közvetítésében és kereskedelmében fontos szerepet töltött be. A 19. század első felében Budán még a vörösbortermelés számított meghatározónak, de ebben az időszakban már a fehér borok is kezdtek megjelenni. A budai borként ekkor nemcsak a város területén termelt nedűt emlegették, hanem a Szentendrétől Tétényié elterülő hegyek termését is beleértették. Csorna Zsigmond 1998. 19-21, 22-23. 9 Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltára ( a továbbiakban: CsML SzF) IV. A 13. b. 69. Csongrád Vármegye Számvevőjének Iratai (a továbbiakban: CsVSzI) 1775. 10 Kecskeméten és Nagykőrösön a XVII. században jelentős bortermelés folyt. A jószágtartás mellett a szőlőművelés nag)' mértékben hozzájárult mindkét város fejlődéséhez. Bél Mátyás az 1730-as években a következőképp jellemezte a körösi bort, amely közkedveltnek számított a korban: „A különösen híres egri bor után nincs másik ivásra alkalmasabb és egészségesebb ennél, és mert bőven terem, olcsón kerül eladásra, s e^ért a pesti, hevesi, szolnoki és kun, valamintjás^ vidékekre s^éltében-hossvában s%állit/ák."ftc\ Mátyás 1977. 78. , Égető Melinda 1993. 90. 11 CsML SzF IV. A 13. b. 69. CsVSzI. 1776.