Múzeumi Füzetek Csongrád 4. - Szent István Királyi Vármegyeszékhelye Csongrád. Ismertető a Tari László Múzeum időszaki kiállításához 2000. április 28 - augusztus 10. (Csongrád, 2001.)
A város közelében feltárt kora Árpád-kori falusi templomok
A VÁROS KÖZELÉBEN FELTÁRT KORA ÁRPÁDKORI FALUSI TEMPLOMOK A templomos helyek sűrűsége a 11. század elején - az írott források tanúsága szerint - elérte azt a fokot, hogy a legtöbb falutól 15-24 kilométerre lehetett egyházat találni. A régészet ennél jóval több templomos települést igazol a csongrádi királyi vármegye központja körül. Itt ugyanis egymástól alig egy-négy órai járásra helyezkednek el ezek a falvak. Közülük számos településen már all. században megépülhetett az Isten háza. Csongrád közelében az ellesi egyházi központon kívül az elmúlt évtizedekben három kisebb falusi plébániatemplom is feltárásra került. Ezek építése során először kiásták az íves, illetve a szögletes szentély és a közel négyzet alakú hajó alapját. Ezt követően az alapárokba agyagot, a felső rétegekbe pedig réti mészkövet és agyagot döngöltek. A megközelítően egy méter vastag falak lapos, pelyvával soványított, kézzel vetett, jól kiégetett téglából készültek. Egyszerű fa födémük és fedélszékük lehetett, zsindellyel vagy náddal borítva. A szentély keleti és déli oldalán, valamint a hajón volt kicsiny ablaknyílásuk. Bejárataik elhelyezkedése bizonytalan. A hajók belvilága alig 20 - 40 négyzetméter lehetett, mindössze 40-80 fő befogadására voltak alkalmas. A régészeti kutatás a középkorban kétféle temetőt különböztet meg. Az egyik az úgynevezett soros típusú, amely a köznép örök nyughelye. Ezeket gyakran a 10. században nyitották, majd folyamatosan használták all. század végéig. Bennük a sírok általában sorokba rendezettek, az eltemetettek arca pedig kelet felé néz. A túlvilági útra gondosan felkészített halottak nagy része bizonyosan pogány volt, hiszen melléjük élelmet, olykor fegyvert raktak, és gazdagon ékített ruházattal, ékszerekkel kerültek sírba. Mások keresztények lehettek. A magukkal vitt kereszten kívül egyszerű ruházatuk, kevés ékszerük maradandó tanúság földi életükről és hitükről. A temetők másik fajtája az úgynevezett templom körüli. A püspök által megszentelt földbe csak keresztény közösségek istenfélő halottai kerülhettek. Az itt eltemetettek ékszerei, ruházata éppoly szerény volt, mint a soros temetőkben nyugvó társaiké. A cintermet (a templom körüli temetőt) többnyire árokkal védték, amelybe a korán elhunyt kereszteletleneket (csecsemők) és a kitaszítottakat (boszorkányokat, tolvajokat, paráznákat) földelték el.
