Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Félszilaj állattartás Csongrádon

elvitte a jószágot, ha addig kinn tartotta a csikót, akkor szidták a pásztorok. Ilyenkor már hideg volt, fáztak az ákatok. A csőszház mekett volt egy nádtetős akol, a bikaakol, ide csukták be a csikókat éjszakára, hogy ne fázzanak. A csikósok kyenkor a közek szénaboglya tövében aludtak. A ménes ákását havonta változtatták. Az ákásba ágas fa, dörgölődző/a volt leásva, itt helyezték el a sósotokét is. Az új helyen 2-3 napig nehezen szoktak meg a lovak, kyenkor lóhátról őrizték őket. Reggel 3 órakor engedték ki a lovakat az ákásból legelni. 7-8 óra körül volt a beállás a cserényhö, akkor a csikósok fröstökökek. Délben a kúthoz hajtottak itatni, majd a vályú mekett deleltek. A délután 2 órakor kezdődő legeltetés este 9-10 óráig tartott. Naponta ötször itattak. Éjjel a csikósok közül egy vigyázott a ménesre. Hajnalban azok hajtottak ki, akik éjszaka pihentek. Nyáron, amikor a lovak már megszoktak, egy ember is elég volt, hogy vigyázzon rájuk. Kolompok, csengők voltak a menősökre rákötve, így a hangról is nyomon lehetett követni, hogy merre járnak. Lóhátról való őrzés céljára a számadónak ki kekett állítania egy lovat, ami a sajátja. Ez azonban nem volt elég, főleg viharok alkalmával több lóhátas emberre volt szükség, a bojtároknak is kekett ló. A legeltetési társulat azonban tiltotta, hogy a ménesből a gazdák lovaka üljenek, de ezzel nem törődtek a csikósok. Mindig volt a ménesben 3-4 hátasló, ezeket herével is jól tartották. A lovakat szprin ülték meg, nyerget nem használtak, csak fejző volt rajtuk zablával és kantárral. A hátaslovak éjszaka is ki voltak kötve, felkantározva, hogy

7 ha ekndul a ménes, azonnal utána tudjanak menni. A vihartól könnyen megriadt és szétszaladt a ménes. Ennek megakadályozására kyenkor a csikósok sűrűn durrogtattak ostorukkal, hogy eltereljék a lovak figyelmét a mennydörgésről és vikámlásról. Kinn a pusztán az ákatok teljes gondozása a pásztorokra hárult. A lovak körmölését, kezelését vasárnap reggelenként végezték el. Figyelni kekett a körmüket, mert ha nem vágták le, akkor belehasadt az eleven húsba és lesántult a jószág. A megnőtt körmöt körömfogóval vágták le, majd körömreszelővel lereszelték. Ha repedezett volt a patájuk, azt is bekenték. A pusztára kihajtott lovakról leszedték a patkót, nehogy egymást megrugdossák. Ha a jószágok között a vihar okozott kárt, akkor azt a biztosító fizette, ha viszont a jószág tett kárt a parasztok földjében, akkor a pásztor volt felelős, ő fizetett kártérítést. Ezért tartották fontosnak fogadáskor megismerni vagyoni helyzetüket. A csikósok a pásztorbéren felül a gazdáktól borravalóképpen 1 forint ún. ustorpénzt is kaptak. Pünkösdkor a gazdák lejöttek megnézni a jószágot, ekkor ajándékokat hoztak a pásztoroknak: főtt sonkát, bort, páknkát, dohányt. Pokrócot terítettek le a cserény elé a gyöpre, ott ettek, ittak. Ilyenkor zenészek is előkerültek, klarinét és hegedűszó mekett mulattak. A csikósok is hasonló ételeket főztek a cserény mekett a bográcsban, mint a gulyások. Fő táplálékuk a szalonna volt, melyet nyersen vagy nyáron megsütve fogyasztottak. A tarhonyalevest néha a gulyáscserénytől hozott friss tejjel engedték föl. Ha a számadó felesége távol lakott, akkor csak vasárnap hozott főtt ételt és tiszta ruhát. A közekakónak a felesége főzött délben. Ünnepnapokon, például Szent Istvánkor a pásztorok összebe-