Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)
Félszilaj állattartás Csongrádon
A társaság állatorvost is fogadott, aki évente beszámolót tartott az ákatok egészségi ákapotáról, s javaslatokat tett az egészségügyi körülmények javítására. A pusztára csak egészséges, ákatorvos által megvizsgált jószágok kerülhettek ki. A pusztán a társulat szolgálati lakást épített a mezőőrnek és az apaákat gondozónak. A lakások szoba-konyha-kamra beosztással épültek, csadakozott hozzá a bikák istákója, a csőszházhoz pedig iroda tartozott. Épült egy nádtetejű akol is, ahol kiveréskor a jószágokat beoltották. Az 1920-as években a társulat artézi kutakat fúratott a pusztán. Három kútnál itatták a jószágokat, úgy elosztva, hogy ne zavarják egymást. A gazdaság tulajdonát képezte a nagypák részen 50 kold szántó, ahol a bikák takarmányát, a zabot, a kukoricát, árpát termelték meg, de a csőszök, bikagondozók fizetéséhez a kenyérgabonát is. A szántóföldet környékbek parasztemberek művelték felesben. A társaság a legeltetési díjat használta fel a legelő ápolására, adók fizetésére. A kihajláskor fizetendő összeget 1926-ban a következőkben ákapították meg: „... minden számba vett jószág után 3000 kor só pénz és 14.000 korona ójtási díj lesz fizetendő. A vidékieknél ezen kívül 35.000 kor. legelő javítás czímén lesz fizetendő." 106 A társaság egyéb bevételekkel is rendelkezett. A legelő területén megtermett nádat, fűzfavesszőt, az ott összegyűjtött rőzsét, tűzifát, szalmát rendszeresen elárverezték. Másik bevétek forrás a birkalegeltetés volt. Amikor a gazdák hazahajtották novemberben lovaikat, marháikat, akkor engedték meg, hogy bkkafalkák legeljenek a pusztán. 1926-ban a választmány a birkák legeltetési díját naponként és darabonként 150 koronában ákapította meg, a legeltetés határidejét pedig január 31-ben, „ha különben a Tisza vize hamarabb fel nem szorítja". Szükségesnek tartották, hogy a birkák számát többször is ekenőrizzék, nehogy engedély nélkül is legeltessenek. Az innen befolyt összegre azonban nem mindig lehetett számítani egy esetieges nagy havazás vagy a Tisza áradása miatt. 107 A ték birkalegeltetés ákandó vita forrása a társulaton belül. Egyesek szerint rontja a legelő ákapotát, ezért egyes években meg is tiltják, aszályos, takarmányhiányos években azonban újra engedélyezik. 1943-ban pedig a legelő gyengébb, de szárazabb részét jelölték ki juhlegelőnek. 108 További jövedelmet jelentettek a tilos legeltetés címén beszedett bírságok, a fedeztetési díjak és a Dögtemető téren termett rozs eladása. A társulat feladatai közé tartozott, így kiadásaik között is jelentős tétel volt az árvíz ekeni védekezés. Ezekre a munkákra a társulati gazda napszámosokat fogadott föl, különösen árvíz idején a fokok betöltéséhez, őrzéséhez, vizek levezetéséhez, gátak építéséhez, magasításához, a zsikpek kezeléséhez és éjjekőrnek. Napszámosokat nemcsak árvízvédelemre fogadtak, hanem szénarakásra, szénakazlak körülárkolására, tövisirtásra, amelyet minden évben el kekett végezni. A szerbtövist virágzás előtt kekett lekaszálni és elégetni. Összeszedésére gyerekeket is fogadtak. 106 CSLT. Bokr. közb. ir. IX. 211. 1926. ápr. 27-i hirdetmény. 107 CSLT. Bokr. közb. ir. IX. 211. 2/1926. 108 CSLT. Bokr. közb. ir. IX. 211. 24/1943.
