Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Állattartás

nevelni. Az összes baromfi száma így általában mindig magas volt: 1895-ben 65246, 1935-ben 98338, 1966-ban 71157. Míg azonban ezek többségét mindig a tyúkok tették ki, addig a kbák, kacsák, pulykák száma csökkent.

93 A csirkenevelés területek, évszakok és társadalmi rétegek szerinti eltéréseit Katona Imre mutatta ki. A tanyai szegény- és középparasztság kevés magtyúkot hagyva, saját keltetésű csirkéi meké naposcsibét is vásárolt, vagy felében-harmadában vákalta mások cskkéinek nevelését. A módosabb parasztság többet keltetett. A nagygazdáknál néhol külön verem vagy istákó is volt erre a célra, ahová 5-6, esetleg 8-10 kotlóst ültettek. A szőlőben élő kisparasztok tavasszal neveltek csirkét, az ormányos kenderbogár pusztításának idején. A városiak is szakítottak ki ilyenkor feles, harmados naposcsibét. A városlakó közép- és gazdagparasztság általában tanyán keltetett. A városi szegényparasztok, napszámosok és földmunkások tavaszra csak annyi tyúkot hagytak, ami a tojásszükségletet biztosította. Inkább az olcsó naposcsibét vették és keltették. A legelő szélén vagy a Tisza mentén lakó szegények saját szükségletüknél jóval többet keltettek, mert az ártereken, legelők szélén különösebb költség nélkül nevelhették föl őket. A városi iparosok, kereskedők, értelmiségiek egy része is keltetett, maguk nevelték, vagy felébe-harmadába kiadták.

94 A tanyaiak három időszakot tartottak legalkalmasabbnak csirke keltetésére. A tavaszi keltetés ideáks hónapja március. Májust a kiscsirkék szempontjából veszélyes hónapnak tartották, mert a lehukó akácvirágot megették és elpusztultak tőle. Júniusban keltettek újra, amikor a tarlón felnövekvő csirkék élelmezése nem okozott gondot, majd augusztus vége alkalmas még csirkenevelésre. A tanyáról tehát nagy mennyiségben került ki tavasai, tallói és két asszony körn csirke egyaránt. A városiak inkább csak az első és az utolsó alkalmat használták ki keltetésre, a szőlőbekek pedig csak a kenderbogár megjelenése idején neveltek csirkét.

95 Ültetéskor férfisapkában vagy kalapban vitték a tojásokat a fészekbe, hogy sok kakas keljen ki. A kakas nagyobbra nő, így a piacon jobb pénzért el lehet adni. A ko dónak egy vesszőkosárban csináltak helyet, s 25 tojást tettek alá, melyeken 21 napig ült. Közben naponta egyszer, reggel vagy este kiengedték enni, inni. A 18. napon a tojásokat langyos vízbe mártották, hogy megpuhuljon a haja, könnyebben ki tudjon jönni a csirke. Költés után nem minden kotiós vákalta a kiscsirkéket, kyenkor a jobb kódoshoz két fészekalja csirkét, 40-45 darabot tettek. Ha más választás nem volt, akkor a ko dó s szemét bevarrták és addig nem bontották ki, amíg vágta a csirkéket. A bevarrt szemű kodóst tömték, mert nem látta az ennivalót. A kikelt kiscskkéket az első napokban ládában tartották. Néhol egy szem fekete borsot dugtak a szájukba, mielőtt először enni adtak nekik. Az első nyolc napon kölest kaptak szárazon, inni pedig kamilla teát főztek nekik. Később kukoricadarát ettek és vizet ittak. 93 MSA. Állattenyésztés. III/5. 128. 94 Katona Imre 1978. 51. 95 Id. mű 51.