Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Állattartás

Disznót mindenütt igyekeztek hizlalni a család hússzükségletének biztosítására. Ahol nagyobb számban neveltek, ott ősszel befogtak néhányat hizlalni, télen levágtak annyit, amennyi a családnak kekett, a többit eladták. A sertésállomány nagyobb része a század első évtizedeiben még zsírfajtából, mangakcából ákt. A hússertések az 1930-as évektől kezdtek elterjedni: a yorkshire, berkshire és a cornwak. Ezeket a fajtákat keresztezték is a mangakcával, így születtek a bonta, tarka, májfoltos néven ismert keresztezett fajták. A disznókat általában a férfiak etették, gondozták, nevelték, fiaztatták. Nagyobb gazdaságokban több anyakoca volt és egy-két apaákat, ún. magkan. Városi ház udvara ólakkal. A tyúkok helye az ólpadláson van. (1985.) A kandisznót sokan Felgyőről az uraságtól (gr. Károlyi László birtokáról) szerezték be, ezek fecskehasú disznók voltak. Ezt, a göndörszőrű mangalicát kedvelték, melynek fehér volt a hasa, a többi része fekete, malaca csíkos, mint a vaddisznóé. Ez a fajta nem nagyon szapora, egy anyakocának 5-6 fia van. Egyéves koruktól fialtak, kétszer eg}' évben. Különösen a ték fialás volt veszélyes, mert ha nem vigyáztak, könnyen megfagytak a kismalacok. Ilyenkor, ha fialt a disznó, a gazda benn ült az ólban subába takarózva, lámpával a kezében. A megszületett kismalacokat oda kekett igazítani az anyjuk meké, hogy szopni tudjanak és meg ne fagyjanak, de arra is vigyázni kekett, hogy az anyakoca össze ne nyomja őket. Nagy hidegben még a szobába, a kuckóba is bevitték az újszülött malacokat, hogy felmelegedjenek.