Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Állattartás

Állattartás 1793-94. évben Csongrád város lakosságának állatákománya a dicáks adóív szerint így alakult: 1396 ökör, 1276 tehén, 1787 növendékmarha, 1016 ló, 87 csikó, 7685 juh, 613 sertés. Kruzskcz István megjegyzi, hogy ennél feltehetően több jószágot tartottak, csupán egy részüket eltitkolták az adóösszeírók elől.

78 Az 1828. évi összeírás a nagyobb állatok között 1436 igás ökröt, 526 tehenet, 575 meddőt, 178 három éves tinót, 299 két évest, 1522 három éves lovat, 141 két évest sorol föl. Az aprómarhák száma: 8303 juh, 860 sertés.

79 A 18. században a város határát nag)' kiterjedésű legelők vették körül. A II. József korabek kataszteri fölmérés a következő községi legelőkről tesz említést: „A Böld, Szántó, Felgyő nevű határrészeken a város használatában volt 1321 hold 565 négyszögöl jobb minőségű és 578 hold 1082 négyszögöl szikes legelő. A Domonkos, Máma, Ekés, Gyója pusztákon terült el a község legnagyobb legelője 3616 hold 432 négyszögöl kiterjedésben, 12.656 mázsa 99 font megbecsült szénahozammal. Minőségére nézve az évi adagos szénahozam holdanként 3,5 q. Északon a tési határ meketti Hunyos határrészen feküdt a Kis Bokros és Nag)

7 Bokros nevű többnyke vízzel borított, szikes legelő, melynek területe 829 hold 1393 négyszögöl. Ez szintén a község használatában volt, hozama holdanként 1 q széna, mely egyben utal gyenge minőségére is."

80 A legelők azonban mindig kicsinek bizonyultak a lakosság ákatállományához képest. Az 18^3 évi összeírás szerint a lakosok „saját legelőik elégtelen volta miatt a Károlyiuradalo.xitól bérelnek legelőt igásákataik számára évi 1733 Ft 43 kr-ért. A Jászföldön is legeltetnek, és jószágaik után darabonként 36 kr-t fizetnek."

81 Más alföldi mezővárosokhoz hasonlóan a 19. század második felében Csongrád határában is feltörték a nag)

7 legelőket, s szántóföldként hasznosították. A 19. század végéhez képest az 1910-es évekre a legelőterület felére csökkent. A tavasztól őszig tartó legeltetés, a félszilaj ákattartás visszaszorult a bokrosi pusztára. Télen az ökröket otthon, istállóban tartották, május elsején kiverték őket Bokrosra, Bugacra vagy Jakabpusztára. Ha távolabbi pusztára hajtották, akkor több gazda összefogott, és egyszerre 20-30 marhát hajtottak. Bugacon olcsóbb volt járást váltani, azért szerették oda vinni az ákatokat. Az ökröket Péter-Pálkor hajtották haza rakodásra, szántásra. A kettőshalmi és a gyójai határrészen a szikes legelő kihasználása szintén legeltetéssel történt. Itt kisebb létszámú merinó vagy keresztezett juhállomány minden tanyában megtalálható volt. A mámai és nagyréti területeken, valamint a Kilencesben a legelők hiánya miatt intenzív kisüzemi ákattartás volt jekemző az 1920-as évektől a 60-as évekig. A parasztgazdaságok legmegbecsültebb jószágai azok, melyek igaerőként is hasznosíthatók. Ezek száma és a föld nagysága között szoros összefüggés van. Ha tehenet nem 78 Kruzslicz István 1988. 35. 79 Barta László 1981.21. 80 Kruzslicz István 1988. 35. 81 Barta László 1981. 20.