Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)
Szőlőművelés, zöldség-, gyümölcstermesztés
pálinkát főzni. 76 Egyes tanyaudvarokon az apró, sárga potyóka szilva is előfordult, melyből pálinkát főztek. Az 1940-es években szkvaaszaló telep működött Csongrádon, a Szőlősgazdák Egyesülete létesítette azzal a cékal, hogy a frissen el nem adható szkvát így tartósítva később értékesíthették. A hagyományos cseresznyefajták Csongrádon a jabolai cseresznye, és a pongrádi vagy pongorádi cseresznye, amely befőzés céljára különösen kapós volt. A meggyből a régebbi fajták közé tartozott a hajadmeggy, hólyagmeggy, vörösmeggy, rigány meggy, sommeggy, újabb apándi üvegmeggy vagy nagymeggy. A meggy egy részéből befőtt készült, másik részét frissen használták fel levesnek, szósznak, süteménybe. Meggybort is készítettek belőle. A Csongrádon termett pándi üvegmeggy a háború előtt igen keresett volt, évente 1520 vagonnal szakítottak nyugatra. 1960-ban az országban termesztett cseresznye- és meggyfajtákat összegyűjtötték és a csongrádi Petőfi Tsz. saroktanyai útelágazásánál 10 kat. hold területen fajtabemutatót létesítettek. Ez később törzstelepül szolgált, és a szaporítóanyagot innen vitték a faiskolákba. A körték közül a nyári piros körte, a búzával érő körte, az árpával érő és a Kálmán körte termett meg, újabb a klapp körte, a téli körte és a kifér körte. A régi fajták csak frissen fogyaszthatók, újabban a tékre el tehetők a legkedveltebbek. A 20. század elején a szőlők között magról nőtt az ún. nevesincs barack, amely közepes nagyságú, magvaváló őszibarack volt. Sárgabarackként a rózsabarackot ismerték. A nemes fajták termesztése az 1940-es évektől vált nagyobb mértékűvé. Befőttet, lekvárt, páknkát főznek belőle. A minden tanyán megtalálható eperfa termését főleg a disznóknak verték le, de néhol páknkát főztek belőle. Diófát a szőlőben ma is sokat találunk, általában a szőlőterület végére ültették. A gyümölcsfák ültetése, oltása, metszése, permetezése a férfiak munkája volt. A metszést márciusban végezték. Télen a fiatal fák törzseit cirokszárral takarták be a nyulak eken. A gyümölcsöt létráról, maguk elé kötött nagyzsebes kötényszerű ruhába, ún. szütyőbe szedték. Nem minden esetben ültettek facsemetét: „elhánmk a magját, kikelt oszt beszemeztem" — mondta egy szőlősgazda. A magántulajdonban lévő szőlőskertekben ma is sok gyümölcsfát látni, A nagyüzemi szőlőkben viszont kivágták, iketve nem telepítettek ilyeneket, mert a géppel való művelést akadályozza. A csongrádi gyümölcstermesztés az 1930-as években virágzott fel, amikor a város saját földjén több gyümölcsöst telepítettek az akkori polgármester, Piroska János javaslatára. A Tisza bal partján, Ekésparton felül 7 kat. hold területű szkvás született így, a Piroskaváros Tisza félők részén 3 kat. hold germersdorfi cseresznyét telepítettek, a várostól délre fekvő, a Holt-Tisza által határolt Aranyszigetet és a védgát dék oldalánál 10 kat. hold területet vegyes gyümölcsfákkal ültettek be. Ezeket a területeket a város kiadta hasznosításra. 1970 körül a fák kiöregedésével szűntek meg ezek a gyümölcsösök. 76 Görög Anikó: Népi növény- és kertkultúra. Kézirat. MFMNA 873-83.3.
