Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Takarmánytermesztés

Egyes szálastakarmányféléket keverve adták a jószágnak, ezt kevertnek is nevezték. Általában réti szénát árpaszalmával kevertek, néha, nagyobb gazdaságokban már a boglyát is keverve rakták. Herét is kevertek árpaszalmával. Bükkönyt csak a századforduló körül kezdtek el vetni. A rozsszalmát ínségtakarmányként etették a jószággal. Ha nem volt más takarmány, akkor a homokvidékre mentek a gazdák érte. Kis területen termesztették a vörösherét (lóteherét), mely egy-két kaszálásnál többet nem adott. Zölden etették a jószággal. Nagyobb jelentőségű volt azonban a lucernatermesztés, nemcsak mint takarmány, hanem a magját értékesítették is. A jó minőségű talajon termett magyar lucernamag vüághírű volt, s az 1930-as években igen keresett cikk az északi államokban, ahol megtermett ugyan, de nem tudtak magot fogni belőle. Csongrádon a nagyréti, mámai réti és kisréti területeken foglalkoztak termesztésével. Kézi vetése munkaigényes, és más apró magvakhoz hasonlóan nagy ügyességet kívánt, a vető három ujja közé fogva szórta a magokat. A lucerna négy kaszálást adott, s az időjárástól függően a második vagy a harmadik kaszálást hagyták meg magnak. A teljesérésű és barna csigaákományú lucernát kaszálás után rudasba, majd boglyába hordták és elcsépelték. Lantos Pál Szőlőhegyi utcai lakos az amerikai Fordson traktorához herefejtő cséplőgépet vásárolt, és júkustól októberig tanyáról tanyára járva végezte a maglucerna cséplését. Holdanként (1600 négyszögöl) 1,52 mázsa lucernamag termett, mely fontos exportcikk és jövedelemforrás volt, ugyanis a búza értékének 6-10-szeresét is fizették érte a kereskedők. A takarmányféléket a tanyaudvar takarmányoskertnek vagy szénáskertnek nevezett részében tárolták. Ez általában az istákó háta mögött, fákkal körülvett terület volt. Itt ákt a szalmakazal, törekkazal, több szénakazal, és a kukoricaszár kúpokban.