Múzeumi Füzetek Csongrád 3. - Csongrád város gazdálkodása (Csongrád, 2000.)

Takarmánytermesztés

A ló- és marhatartó gazdaságokban egyik legfontosabb takarmány a széna. A csongrádi gazdák legjelentősebb kaszálója Bokrospusztán terült el. Voltak kaszálók Nagyrétben, kisebb mértékben más, elsősorban szántóföldi művelésre használt határrészeken, és kaszálóként hasznosították az ártér egy részét is. Kaszálták a Tisza védőgátjának mindkét oldalát, amit ki lehetett váltani a Vízügyi Társulattól. A bokrosi tulajdonrésszel rendelkező gazdák a közbirtokosság kaszálójának területéből részesültek, így biztosítva volt áüataik számára a széna. A kaszálóval nem rendelkezők csupán a tanya környékét kaszálták. Tavasszal árverést tartottak az országút szélén kaszálható fűre, ilyenkor mindenki a saját tanyájához közel eső részt vette meg. Kaszálták a parlagon hagyott földet, sőt szegényebbek a tarlót is. Aratás után, ha a tarlót eső érte és kizöldült, akkor a ga%t lekaszálták róla szántás előtt. „Kaszájjuk má lë a taUót, majd jó lësz télën a jószágnak" — mondták. A bokrosi közbirtokosság pusztájának egy részét közös kaszálóként hasznosították, melyet 3 évenként osztottak föl a birtokosok között. A kaszálót az irodán osztották föl, a kihúzott számok alapján mindenki tudta, hogy hol van az ő területe. A kaszálót két részre bontották: első- és másodosztályúra, anya- és pótnyilasra. Minden tulajdonosnak jutott a javából és a gyengébb minőségűből is.

31 A bokrosi kaszáló kiosztásánál elnevezésében még él a nyilas osztás emléke. A kiosztott kaszálók megjelölése csővázassal történt, melynek legegyszerűbb módja a hosszúszálú fű összesodrása, összetekerése a mezsgye tetején. A csóva lehet egy ág is, vagy szalma, nád, széna botra tűzve. A gazdák tulajdonjegyekkel is megjelölték kaszálójukat: nevük kezdőbetűit kapával a gyepbe vágták, esetieg köröket, kifli alakú jeleket vágtak a kaszáló egyik sarkába.

32 A kaszálók védelme érdekében tiltották azokon a keresztül-kasul való kocsizást, sőt régen még gyalog sem lehetett keresztülmenni egy-egy kaszálón, csak a kijelölt szekérúton közlekedhettek.

33 A kaszálók gondozására is figyelmet fordítottak Bokroson. A gazt elégették, a talaj egyenedenségeit fogasolással, boronálással, hengereléssel próbálták eltüntetni, és a rét megújítása érdekében alkalmazták a réthasogatást is, amikor az ekéről leszedték az ekevasat és két csoroszlyát felszerelve mentek a kaszálóra.

34 A kaszálás ideje függ az időjárástól, a fűfélék virágzásától és az elvégzendő munkák fontosságától, melyek ekkorra rendszerint összetorlódtak. Általában május második felétől június közepéig húzódott. Ha jó volt az idő nyáron, akkor még augusztus végén is lehetett kaszálni. Az első kaszálásból származó anyas^éna jó minőségű, bő termésű, a második kaszálásból nyert sarnyú gyöngébb minőségű és kevesebb. Sarjút nem is lehetett 31 Szabó Mátyás: A Kőrös és Berettyó alsófolyása vidékén rétgazdálkodása. Néprajzi Közlemények. 1957. 3-4. szám. 16. 32 Id. mű 19-20. Paládi-Kovács Attila: A magyar parasztság rétgazdálkodása. Bp. 1979. 113. 33 Szabó Mátyás 1957. 6. 34 Id. mű 8-9, 12., Paládi Kovács Attila 1979. 143-144.