Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)
HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Csongrád város története (A kezdetektől a vaskor végéig)
Hunyady Ilona összefoglaló müvében csak néhány szórványos leletről tett említést Csongrád térségéből (HUNYADY 1957, 123). Azóta ez a gyűjtés számos új lelőhellyel egészült ki. Goldman György Vidreszigetről öt házról, 43 gödörről és egy kemencéről tesz említést. A rövid életű falu a késő kelta korban a La Tène D periódus elején keletkezett, élete az i. e. 1. századra tehető (GOLDMAN 1974.53, 61). A vidreszigeti telep arról tesz tanúbizonyságot, hogy Délkelet-Magyarország és Erdély területe az i. e. 1. sz. második felében is, egészen a szarmatáknak az Alföldre való betelepedéséig a kelták fennhatósága alá tartozott (MARÁZ 1977, 60). A tárgyalt területen a legtöbb kelta kori lelőhelyet jelenleg Bokrosról ismerjük. Az Erzsébeti-szőlőkből La Tène D korú, behúzott peremű tál és grafitos edénytöredékek kerültek elő. Gubisi Margit szőlőjében és a Nagykőhalomtól északkeletre terepbejárás során szintén találtak La Tène kori emlékeket. 44 A bokrosi puszta déli végében az őskori lelőhely feltárása során két nagyméretű objektum is előkerült, mely kelta leleteket tartalmazott. 45 Ugyancsak jelentős ebből a korból a Katkics-féle szőlőben előkerült pénzlelet, amelyről Zalotay Elemér tesz említést (ZALOTAY 1932,97. térkép, 100. Ih.). A magyarországi kelták történetében az i. e. 1. század eleje fordulópontot jelentett. I. e. 88-ban a rómaiak Scipio Asiagenus vezetésével legyőzték a scordiscusokat és a törzs a Szerémség keleti részébe szorult vissza. Helyüket az illyr (pannon) nyelvű azalusok vették át a Dunántúlon (SZABÓ 1971, 20). Az alföldi keltaságra azonban sokkal nagyobb veszélyt jelentett a keleti szomszédok megerősödése és terjeszkedése. Az i. e. 1. század közepén a dákok súlyos csapásokat mértek Boirebistas vezetésével az itt élö keltákra. A Tisza vonalát átlépő dák csapatok a dunántúli kelta központokat is igyekeztek megtörni. E vereséggel végződött háború ellenére azonban a késő keltaság minden valószínűség szerint a jazigok i. sz. I. századi bevonulásáig a helyén maradt. A kárpát-medencei kelta uralom letűntével ért véget az a sokezer éves fejlődés, melyet őskornak nevez a régészet- és történettudomány. A korszakhatár, mint már annyiszor a történelem során, itt is mesterséges vagy önkényes, de a prehistoriából a történelembe átlépő népek élete már valóban egy másik történet része. 44 Lásd a 18. j.! 45 KJM, leltározaüan.
