Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)
V. SZABÓ Gábor: A bronzkor Csongrád megyében (Történeti vázlat a készülő régészeti állandó kiállítás kapcsán)
területén található meg. A szőregi edényekkel a legnagyobb hasonlóságot a romániai Bánátból — Bégaszuszányról/Susani (Ro) és Nagytikványról/Ticvaniul Mare (Ro) — ismertetett párhuzamaik mutatnak (V. SZABÓ 1996,40). 51 A Gáva-kultúra települései legsűrűbben a nagy folyók árterületén találhatóak meg, de megszállják a korábbi korszakokban csak elszórtan vagy egyáltalán be nem népesített löszhátság területét is az oda benyúló, kelet-nyugati irányba húzódó erek mentén. 52 Paraszti közösségeik ezzel egy korábban kihasználatlan életteret hódítanak meg. Annak kiderítésére, hogy ennek a hátterében milyen ökológiai, esetleg társadalmi-gazdasági folyamatok állnak, arra egyelőre egzakt adatok nem állnak rendelkezésünkre. Csak feltételezhetjük, hogy ebben szerepe lehet a korszakban megjelenő fémpapucsos faeke használatának (MEDOVic 1993), amellyel az eddigieknél nagyobb mennyiségű földet tudtak művelés alá vonni. Ezek alapján nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy az ekés földműveléssel, illetve hozzá kapcsolódó fogatolással áll áttételes kapcsolatban a marhatartás kiemelt szerepe a késő bronzkornak ebben az időszakában. A Gáva-kultúra Csongrád megye területén található települései között megfigyelhető egyfajta alá-fölé rendeltségi viszony is (V. SZABÓ 1996, 42-46). Az egyelőre csak terepbejárási adatokkal igazolható hármas rétegződést mutató települési struktúra legalján az egészen kisméretű, néhány elszórt objektumból álló telepnyomok találhatóak. A második szintet a nagyobb kiterjedésű, gazdagabb leletanyagot felmutató lelőhelyek képviselik, míg a hierarchia csúcsán a baks-temetőpartihoz (V. SZABÓ 1996. 13-14) hasonló, hatalmas kiterjedésű és nagy mennyiségű felszíni leletanyagot produkáló lelőhely állhat, amelyhez hasonló intenzitású települést csak keveset ismerünk az ország területéről ebből a korszakból. Sajnos a terepbejárási adatok alapján felvázolt települési rendszer meglétét, illetve a rendszeren belüli települések szerkezetét és esetleges társadalmi vagy gazdasági funkcióját — nemcsak megyénkben, hanem a kultúra egész elterjedési területén — nem sikerült még ásatási eredményekkel igazolni. Ha történeti magyarázatot keresünk a Gáva-kultúra genezisének kapcsán megfigyelhető gyors léptékű, hatalmas térségeket összekötő homogenizálódási folyamatra, akkor azt gondolhatjuk, hogy hátterében csakis a késő bronzkor ezen időszakában megfigyelhető, fokozódó bronz nyersanyag- és eszközigény állhatott. Az eltérő ökológiai zónákat magukban foglaló nagy technokomplexumok kialakulása mögött minden bizonnyal egy nagy területet átfogó, biztos pontokon nyugvó kereskedelmi kapcsolatrendszer állhat, amely, ahogy egyre intenzívebbé válik, annál több információt, vagyis kulturális, technológiai és divatirányzatot terjeszt szét azokon a területen, ahol megszerveződik. Hogy e széles térségeket lefedő anyagi és szellemi kultúra mögött milyen mértékű politikai szerveződés áll, azt nem tudhatjuk, de a megye területén is szép számban előkerült depókból ismert nagy mennyiségű fegyver és presztízstárgy — pl. kardok: Kútvölgy (KEMENCZEI 1988, Taf. 45. 394), Batida (KEMENCZEI 1988, Taf. 39. 355), Kistelek (KEMENCZEI 1988, Taf. 27. 257), Szőreg (KEMENCZEI 1988, Taf. 40. 365), Szentes-Kaján (KEMENCZEI 1991, Taf. 54. 233), bronzedények: korúságukra és az őket érő külső hatások azonosságára utalnak. Ezekről összefoglalóan legújabban Id.: GUM A 1993, 168 180; LÁSZLÓ 1994, 105 194, 202 203' 51 A Délvidék kultúráinak északra gyűrűző hatásaira utal a Kiskunfélegyháza-Pákapusztán talált urna formája is (HORVÁTH-H. TÓTH- V. SZÉKELY 1988, 25, alsó kép). 52 Ez a tendencia azután a szkíta periódusban folytatódik.
