Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)
V. SZABÓ Gábor: A bronzkor Csongrád megyében (Történeti vázlat a készülő régészeti állandó kiállítás kapcsán)
dozó közösségek falvai a térségen belül egy ideig akár egymás közvetlen szomszédságában egyidőben, egymás mellett léteznek. 18 Amit biztosra vehetünk az az, hogy a kora bronzkor 2-3. periódusának fordulójától a középső bronzkor végéig a Maros-torkolat környékén és a Tisza bal partjának Csongrád megyei szakaszán a Perjámos-kultúra népének a művelődése válik dominánssá a Nagyrévkultúrával szemben. E kultúraváltozás folyamatát általában a megszokott migrációs magyarázattal hidalják át, ám néhány leletegyüttes (pl. Hódmezövásárhely-Barci-rét 1971/I./18. gödör: KULCSÁR 1997, 31-34) tanulsága szerint nem zárható ki egy folyamatos, nagyrévi elemekből építkező átalakulás lehetősége sem. A tellalkotó kultúrák közé tartozó művelődésnek megyénk területén két telltelepülését ismerjük: a kultúra korai periódusába sorolható kiszomborit és a kései periódusban kialakult klárafalvit. 19 Az 1981. évi kiszombori leletmentés jellegéből adódóan mindössze arra szorítkozhatott, hogy tisztázza a lelőhely statigráfiáját és használatának pontos időintervallumát. A település kiterjedéséről, szerkezetéről, házairól csak hiányos információkkal rendelkezünk. Úgy tűnik, nem tartozott a megszokott, sűrűn települt, nagy rétegvastagságú tellek közé, ebben az esetben inkább egy magasparton húzódó, több — korszakonként eltérő intenzitással használt — települési magból álló településre gondolhatunk (HORVÁTH 1985a). Sajnálatosan kis felület feltárására adódott alkalom az 1969-es klárafalvi ásatáson. Az elkülönített 8 szint és a 3,5 m-es rétegsor arra utal, hogy ebben az esetben már egy „igazi" — a Perjámos-kultúra másik kései, réteges telepével, Pécskával egyenrangú és egykorú — teliről beszélhetünk (P. F1SCHL 1997; P. FISCHL 1998). Horizontális telepei közül számosat ismerünk megyénk területéről: Szőreg (TROGMAYER 1985, 4), Ószentiván (BANNER 1928; BANNER 1929), 20 HódmezővásárhelyKökénydomb, Hódmezővásárhely-Szakáihát és Solt-Palé, Hódmezővásárhely-Batida, Hódmezővásárhely-Gorzsa-Cukor-tanya (V. SZABÓ 1997, 70-71). 21 Ezek az egyrétegű települések kivétel nélkül a kultúra korai időszakának a jellegzetességeit hordozzák és egyetlen olyan objektumukat sem ismerjük, amelyek anyagában kései vonások (Szőreg 4-5) is megjelennének. Azt, hogy ennek a jelenségnek az oka valamilyen történeti eseményre utal 18 E probléma feloldásához fontos adatokat szolgáltathatna a Nagyrév-kultúra — egészében még publikálatlan — nagyrév-zsidóhalmi temetője. A temetőben jelentkező déli — pitvarosi (CSÁNYI 1992, Abb. 52) és perjámosi (CSÁNYI-TÁRNOKI 1992a, Kat. Nr. 102) vonásokat egyaránt hordozó — elemek megismerése talán megteremthetné egy Nagyrév-Pitvaros-Perjámos keresztdatálás lehetőségét. 19 A Perjámos-kultúra teljes elterjedési területén további két korai telit ismerünk: Perjámos-Sánchalmot (Periam, Ro) (SOROCEANU 1991) és Szemlakot (Semlac, Ro) (GOGÂLTAN 1996, -15, 47), A fennmaradó többi telltelepe — Rábé-Anka-sziget/Rabe (Yu) (G11UC 1984, 46) és Pécska-Nagysánc/Pecica (Ro) (SOROCEANU 1991) a kultúra életének kései periódusaiban alakult ki. 20 Az ószentiváni lelőhely Banner János által feltárt része egyrétegű volt, ám nem zárható ki, hogy az általa említett korábbi földmunkák egy — a lelőhely centrumában álló — telit pusztítottak el, amelynek a feltárt terület esetleg a külső telepéhez tartozott. Továbbá feltételezhető az is, hogy az ószentiváni telep egy része a kultúra kései periódusát is megéri, amire néhány, Banner által közölt edénytöredék is utal (BANNER 1928, 8. kép 11-12). 21 A gorzsai teli kora-középső bronzkori anyagát egyelőre csak a Gazdapusztai Gyula által vezetett leletmentések során előkerült szórványos tárgyak képviselik (V. SZABÓ 199', "1, VI. t. 4 9). A telep középső bronzkori szintjének és a hozzá tartozó temetőnek a modern ásatások során előkerült anyaga még közöletlen (HORVÁTH 1983a, 9).
