Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)

V. SZABÓ Gábor: A bronzkor Csongrád megyében (Történeti vázlat a készülő régészeti állandó kiállítás kapcsán)

A BRONZKOR CSONGRÁD MEGYÉBEN (TÖRTÉNETI VÁZLATA KÉSZÜLŐ RÉGÉSZETI ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS KAPCSÁN) V. SZABÓ Gábor Nagyapám, Szabó János és Gazdapusztai Gyula régész barátságának emlékére A TÁJ SAJÁTOSSÁGAI ÉS KUTA TÁSÁNAK TÖRTÉNETE Csongrád megye a Kárpát-medencén belüli közlekedés szempontjából igen jelentős helyen fekszik. A Tisza-Maros torkolatát ügy is tekinthetjük, mint egy több irányba nyíló közlekedési folyosó stratégiai csomópontját. Ezen a „kapun" keresztül találhattak összekötő utat a Duna-Tisza közének és a Kárpát-medence nyugati területeinek népei az erdélyi vidékek kulcsfontosságú termékei felé, de hasonlóan fontos lehetett a Tisza-völgyén át déli irányba, az észak-balkáni területekre vezető útvonal is, amelyen keresztül a kereskedelmi áru és az azt kísérő hatalmas mennyiségű információ és technológiai ismeret mellett gyakran távoli területekről ideszakadt népek és néptöredékek áramlottak az Alföld szívébe. A megye területe három, egymástól első pillantásra alig különböző természetföldrajzi régiót foglal magába. Ezek a látszatra jelentéktelennek tűnő különbségek a régebbi korokban azonban igen eltérő megélhetési stratégiát kívántak az erre a területre települő emberi közösségektől. A Tisza-völgye, a tőle keletre eső állandó vizekben szegényesebben ellátott löszhátság és a Duna-Tisza közi homokvidék eltérő talajtani és vízháztartásbeli adottságai a különböző korokban hol népek, régészeti kultúrák, hol pedig társadalmi rétegek elkülönülése közötti határokat jelöltek ki. A Tisza völgye szinte az egész vizsgált korszakon keresztül osztó-határvonalként funkcionált, a jobb, illetve bal partján eltérő kultúrák leletanyaga jelenik meg. Hasonlóan markáns, határoló szerepe volt a Maros-völgyének és időszakonként a Körös-vonal is mint kulturális - etnikai határ szerepelt a bronzkor folyamán. A kép, amelyet felvázolunk a bronzkorban itt élő emberek emlékanyagáról, illetve annak változásairól — a korszak történetéről — természetesen nem tekinthető véglegesnek, hiszen a rendelkezésünkre álló forrásanyag időnként rendkívül kevés és sokszor nem alkalmas többre, minthogy elterjedési térképekhez szolgáltasson új adatot. Ennek oka az, hogy a megye területén az elmúlt 100 évben eltérő intenzitással és érdeklődéssel folytak ásatások és leletbegyüjtések. Kiemelt sűrűségben jelentkeznek leletek Szeged, Szentes és