Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)
HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Csongrád város története (A kezdetektől a vaskor végéig)
A leletek tanúsága szerint az új jövevények nem pusztították el az itt élő késő bronzkori lakosságot, csak vezető rétegük hatalmát törték meg. Hamarosan megindult a két etnikum anyagi kultúrájának összeolvadási folyamata. Feltehetően pásztorkodó életmódjuknak tudható be, hogy településeiket mindeddig nem ismerjük (PATEK 1968, 106-107). Kis sírszámú temetőik leletei bizonyítják, hogy ez az új etnikum a HA C-periódusban élt az Alföldön (PATEK 1968, 106-107). A preszkíta kultúra népe nem állt meg a Dunánál, hanem a Délkelet-Dunántúlra is behatolt. Pécs-Jakabhegyen feltárt tumulus-temetkezéseik arra utalnak, hogy itt az urnamezős lakosság hatalmát is ők törték meg az i. e. 8. században, a HA Bperiódus végén (BÁNDI-F. PETRES-MARÁZ 1979, 152). Az áttört bronzmarkolatú, vaspengéjü tőrökkel, bronzlándzsákkal, keleti típusú lószerszámokkal felszerelt nép további terjeszkedését feltehetően a Hallstatt-kultúra nyugati expanziója állította meg. A Hallstatt C-korszakból eddig több lelőhelyet is ismerünk Csongrád környékéről. A Vendelhalmon még a háború előtt ÉK-DNy-i irányítású csontvázas sír anyagát gyűjtötték fel (CSÁLLÁNY-PÁRDUCZ 1945,89; SZABÓ 1969, 72). Párducz Mihály az itt talált bronzesüngőben a szentes-vekerzugi szkíta temető egyes fémleleteinek közvetlen elődjét (8. kép 3^4) látta (PÁRDUCZ 1954, 70). G. Szénászky Júlia a Petőfi Tsz homokbányájában nyújtott csontváz mellett talált mezőcsáti típusú leleteket (RégFüz 24 (1971) 5; RégFüz 25 (1972) 6). Felthetően ennek a közeléből kerültek elő a Gazdapusztai Gyula által említett töredékek is (GAZDAPUSZTAI 1966,241,3. j.). További két preszkíta sírt sikerült megmenteni a felgyői temetőből. A leletegyüttes legérdekesebb tagja egy agancszabla, amelynek kisköszegi analógiájára Párducz Mihály hívta fel a figyelmet (PÁRDUCZ 1946, 131 skk.). 38 Csongrád-Szántóról további négy, hasonló korú temetkezést ismerünk még (RégFüz 35 (1982) 9). Feltehetően ide sorolhatjuk a Kunczer Béláné által még 1930-ban Felgyő-Várháton gyűjtött őskori edények egy részét is. 19 Az i. e. 6. század derekán egy új nép tűnt fel a Kárpát-medence keleti felében. Származását tekintve két elméletet kell megemlítenünk. Az egyik szerint ezidőben a Feketetengertől északra élő szkíták Erdélyen keresztül elözönlötték volna az Alföldet, hatalmuk alá hajtva a korábban már itt letelepült népeket (KOREK 1984, 179). A másik elmélet szerint a hazánkban található szkíta leletek szinte kizárólag kereskedelmi áruk és a helyi őslakosság használta volna őket. Ez magyarázná a vegyes rítusú temetők megjelenését is (TROGMAYER 1983b, 101-102). Ez esetben helyesebb lenne csupán szkíta kori kultúráról beszélni. A feltételezett népmozgásokban komoly szerepe lehetett I. Dareios perzsa király szkíták ellen vezetett hadjáratának is (i. e. 513), melynek kapcsán több nép elmozdulásáról tudunk (BÓNA 1984, 175). A korszak leletanyagát elsősorban a nagy sírszámú temetőiből ismerjük. Ezekben a korábban használt temetkezési módok mindegyike megtalálható. A központi elhelyezkedésű Alföld-csoportban jellemző a kocsival-lóval való temetkezés. A Csongrádhoz közel fekvő csanytelek-újhalastói szkíta temető szinte teljes keresztmetszetét adja a Tisza-vidéki szkíta 38 A lelőhelyen 40 honfoglaló magyar és két szarmata sír is előkerült. A leletmentést Lajos János tanító bejelentése alapján Párducz Mihály végezte 1942-ben (PÁRDUCZ 1942. 153). Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a lelőhelyet pontatlanul Csongrád-Temető 28. sírként is emlegetik: Szántó !.: Magyar Múzeum. 1947. dec. 1-8. Ez a megjelölés egyértelműen azonosítható a Geda-halom közelében feltárt temető 28. sírjával, amelyben az agancszabla előkerült. A lelet további említései: MOZSOIJCS 1953. 92. 30. ábra; SZABÓ 1969, '2. 39 TLM Itsz.: 57.10.1-11.
