Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Csongrád város története (A kezdetektől a vaskor végéig)

püléseit Felgyő-Toronypartról, Bokros-Lőtéri-dombról és a Sintértelepről,

34 valamint az Újvári-féle tanyáról ismerjük.

35 Késő halomsíros időszak Az i. e. 12. században újra béke köszöntött a Kárpát-medence népeire. A halomsíros kultúra népe, több hullámának ideérkezése után, stabilan a hatalma alatt tartotta e területet egészen a Tiszáig. A Tiszántúlon a középső bronzkori lakosság utódainak erőteljes ellenállásába ütköztek, ezért ott csak igen lassan haladhattak előre (pilinyi kultúra, felsőszöcsi és hajdúbagosi csoport). A halomsíros kultúra közép-európai területén e békés időszakban egy új hatalmi csoportosulás jött létre, melyet nagy sírszámú hamvasztásos temetői után urnamezös kultúrának nevez a régészeti kutatás. A most már nagy tömegben gyártott bronzeszközök intenzívebb ipari és mezőgazdasági termelést tettek lehetővé. Az egyre hatékonyabb új fegyvertípusok pedig egy minden eddiginél hatalmasabb törzsi arisztokrácia jelképeivé és biztosítékaivá váltak. Ezzel egyidőben zajlik le a halomsíros népesség legfiatalabb csoportjának támadása, mely a Duna-Tisza közén a Csorva-csoport kialakításában vesz részt (TROGMAYER 1963, 85 skk.; TROGMAYER 1969). A csoport jellegzetes fémtárgyai közé tartoznak a szögfejű tük és a pajzshátú fibulák. Ez a népesség ismét kizárólag hamvasztással temetkezett. Kerámiatárgyai a helyi őslakosság (rákóczifalvi csoport) és az új halomsíros népesség kerámiahagyományainak ötvöződéséről tanúskodnak (TROGMAYER ]983a, 93). Ez az új jelenség Tolna és Baranya megyei leletcsoportokkal mutat rokonságot, miközben magán viseli a dél-nemetországi urnamezős kultúra jellegzetességeit is (BÁNDI-F. PETRES-MARÁZ 1979,114,125). A Felső-Tisza-vidéken és a Körösök mentén egy, a Vajdaságból kiinduló támadás hatására alakult ki a Gáva-kultúra és a vele szomszédos erdélyi Reci-Media§-csoport (BÁNDI-F. PETRES-MARÁZ 1979, 115; KOVÁCS 1977, 18). A Gáva-kultúra életének kora a késő bronzkor 2/b periódusa. A kultúra elemei között megtaláljuk a korábbi kultúrák, a Hajdúbagos- és Berkesz-csoport elemeit is, melyek részt vettek ennek kialakításában (KEMENCZEI 1984, 86). Ehhez az eseménysorhoz köthető az ópályi típusú fémkincsek elrejtése (KEMENCZEI 1984, 39; KOVÁCS 1977, 18). Mozsolics Amália ezek közé sorolta azt a kilenc darabból álló, Mindszent-Újtelepen előkerült bronzleletet is, melyet ma a szentesi múzeum őriz (MOZSOLICS 1973, 127).

36 Ezt a kincshorizontot Mozsolics Amália a Felsöszöcs-, Berkesz- és Noa-kul túra val hozza kapcsolatba. Feltűnése Csongrád vidékén különös jelenség, mert a horizont többi kincsleletét kivétel nélkül Erdélyből és Északkelet-Magyarországról ismerjük. Az i. e. 11. században az urnamezös népesség előretörését a Gáva-kultúra állítja meg a Tisza mentén. így a mai Csongrád területe ismét két nagy európai kultúrkör hatásának egyik állomásává lesz. A Tiszától keletre egy, a Középső-Dnyeszterig terjedő, szintén egységesnek nevezhető kultúra él, melynek helyi csoportjait mindezidáig nem sikerült határozottan elkülöníteni (TROGMAYER 1983a, 93-94). Ennek szoros kapcsolatai voltak a 34 Tari László gyűjtése, TLM, leltározatlan. 35 TLM Itsz.: 56.6. 9-11. 36 A tárgyak dotálású: B IV. b fázis. KJM Itsz.: Ó.54.185.1-8.