Múzeumi Füzetek Csongrád 2. (Csongrád, 1999.)

HORVÁTH László András – H. SIMON Katalin: Csongrád város története (A kezdetektől a vaskor végéig)

Kevésbé nagy volumenű, de semmivel sem lehetett könnyebb feladat a kőeszközök átfúrása és csiszolása. Kerámiatárgyak alapanyagául a mindenütt bőségesen található agyag szolgált. Az edények tartóssága érdekében az agyaghoz homokot, a nagyobb edények esetében szerves anyagot, pl. pelyvát kevertek (közvetett adat a növénytermesztéshez!). Talán totemisztikus értelme lehetett annak, hogy tárolóedényeik oldalán különféle állatfigurákat — főleg kecskét és szarvast —jelenítettek meg plasztikus díszek formájában. A kultúra legjellemzőbb díszítéstípusa az ún. körömcsípéses dísz volt, melyet égetés előtt, a még puha agyagedény felületén alkalmaztak. Kisebb méretű, finom kidolgozású agyagedényeiket vékony, színes agyagréteggel (slip) vonták be, majd száradás után fényesre polírozták (KUTZIÁN 1944, 74). Agyagból készítettek továbbá hálósúlyokat, testpecsételőket (KUTZIÁN 1944, XVIII. t. Il/A; MAKKÁ Y 1984, 72 skk), de ember- és állatszobrocskákat is, melyeknek a vallási életben lehetett szerepük. A Körös-kultúra Csongrád környékén Ugyancsak a kultuszhoz kapcsolható az az edény, amely Felgyőn került elő. Ez az ember arcú, madártestü edény a Csongrád környéki kora neolitikus leletek legkiválóbb képviselője, melyben Csalog József egy madáristenség ábrázolását látta (CSALOG 1957,207-211). Sajnos, Csongrád környékén igen kevés hiteles adatunk van a legkorábbi letelepülők emlékeire vonatkozóan. A Körös-kultúrának az Alföld magyarországi területéről eddig ismert közel 500 lelőhelyéből mindössze hat köthető ide.

3 Az egyik leletanyagát Kalicz Nándor és Makkay János 1959-ben Bokros-Búzás-parton végzett leletmentéséből (1. kép 2-4) ismerjük (RégFüz 13 (1960) 59). Itt a községi nagy legelőn másodlagos helyzetben fekvő leleteket találtak. A mélyszántással elpusztított felületben egy kisebb település nyomait figyelték meg. Csongrád-Belsővárosból Farkas Sándor szentesi gyógyszerész kova- és obszidiánpengéket, nyílhegyeket, magköveket, csont- és szarvasagancs-eszközöket, kővésőket és edénytöredékeket ajándékozott a Magyar Nemzeti Múzeumnak a múlt század végén.

4 Az említett leletek között kora neolitikusak is előfordulnak (FARKAS 1892). Ezeket a leleteket Zalotay Elemér és Kutzián Ida is tárgyalja (ZALOTAY 1932, 49 skk.; KUTZIÁN 1944, 21 skk). Nyolcvan évvel később G. Szénászky Júlia az egykori földvár helyének megállapítására történt kutatás közben tárta fel a kultúra egy gödrét (RégFüz 25 (1972) 97). Zalotay Elemér 1950-ben a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának tett jelentésében említi, hogy egy germán temető feltárása során kora neolitikus leletek is előkerültek a Körös bal partján fekvő Kökényzugban.

5 Hasonló korú leleteket gyűjtött Tari László Vekerlaposon, illetve Saliga László és Vörös Gabriella a Jováki-parttól északra, terepbejárásaik során.

6 Míg Délkelet-Európában és a Kárpát-medence egy részén a Körös-Starőevo-kultúra népessége élt, addig Európa nagy részén egy, az Atlanti-óceántól a Dnyeperig terjeszkedő 3 Az időközben elvégzett, de még nem publikált terepbejárások alapján ez a szám kétszeresére emelkedett. Köszönettel tartozunk Trogmayer Ottónak, aki lektort véleményében felhívta figyelmünket erre a tényre. 4 MN M Itsz. : 1892/84.1-172. 5 KJMAdattár Itsz.: 81-84/1; TLMltsz.: 57.13.1-8. 6 TLM, leltározatlan.