Múzeumi Füzetek Csongrád 1. (Csongrád, 1998.)

Erdélyi Péter: Csongrád város rövid históriája

Tisza csongrádi szakaszán - a halnyerő helyek bősége miatt - birtokhoz jutott több egyházi szervezet is, így a váci és egri püspökség, a garamszentbenedeki apátság, valamint a dömösi prépostság. A tiszai átkelőhely szerep járulhatott ahhoz, hogy Csongrád az Árpádkorban a régió egyik jelentős városa volt, amelyről al-Idriszi, arab utazó 1154-ben a következőket írta: „(Csanádtól) a folyó mentén haladva Csongrád városáig három napi a járóföld. Ez nagy és virágzó város, vásárokkal és mindenféle gazdagsággal ..." Ezt a hídváros igazgatási és kereskedelmi központot a tatárjárás tette tönkre. Batu kán serege 1242 április végén érte el Csongrád várát, amelyet lakóival együtt elpusztított. A vár pusztulásának egyik következménye az, hogy IV. Béla a marosi sószállítás miatt kulcsszerepet játszó Szegedet tette meg a vármegye új székhelyévé, sőt új várat is építtetett ott. Csongrádot egészen a török korig ezután várként nem említik; váruradalmát pedig a szegedi királyi vár tartozékai közé sorolták. Források hiányában nem tudjuk, hogy kik éltek és hogyan éltek a középkori Csongrádon. Feltételezhetően pár száz főnyi népesség lakta, akik a tiszai-körösi halászatból, állattartásból és gabonatermesztésből tartották fenn magukat. Csongrád magánbirtoklásáról is viszonylag kevés információnk van. Tudomásunk van arról, hogy Albert király Röszke faluval együtt kivette Csongrádot a szegedi királyi vár tartozékai közül, és feleségének. Luxemburgi Erzsébetnek adományozta, aki „jelentős pénzösszegért" elzálogosította Kátay Fülöpnek. Kátayék birtokát Hunyadi János kormányzói jogával élve visszaváltotta. 1451-ben a kormányzó 1000 forintért eladta Földeáki Ambrus Márknak, szegedi kamarásnak. (A kormányzónak Qiskra elleni háborújához kellett a pénz.) így Csongrádból a 15. századra földesúri falu lett, amelynek további birtokosa a 16. században a vagyonát kölcsön ügyletek révén ügyesen gyarapító Martonosi Pöstyéni Gergely, aki János király párthíve volt. De amikor a Szapolyai-országrész a Tisza bal partjára szorult vissza, Pöstyéni megözvegyült felesége Révay Ferenchez, Ferdinánd király párthívéhez ment feleségül, ezért 1547-ben újra megkapta birtokul Csongrádot, ezúttal a Habsburgoktól. 2. Törökvilág Csongrádon A mohácsi vészt követő zavaros időszakban János király birtokába került Csongrád, amelyet Pöstyéni és emberei biztos kézben tartottak egészen 1542-ig, amikor a török megszállta Szegedet, s tovább hódítva még ugyanebben az évben elfoglalta Csongrádot is. 1545-ben már török adószedők licitáltak a csongrádi hászbirtok jövedelmeire, tehát kiépült a török közigazgatási és adózási rendszer. Csongrád a szegedi szandzsák (megye) egyik nahije (járás) központja lett, területéhez tartozott Szolnok, Névé, Vezseny, Várkony, Kecske, Újfalu, Böld, Szántó és Tömörkén. A csongrádi vár elpusztítása után háromszáz évvel a török új várat épített a Kerekárok által körbeölelt földnyelven. Minderről Kerecsényi László gyulai kapitány levele tudósít 1561-ből, így: „az terek ím két kastélyt csi-