Múzeumi Füzetek Csongrád 1. (Csongrád, 1998.)
Erdélyi Péter – Nagy Ádám – Szűcs Judit: Csongrád városi múzeum tárgyairól 1927-ben készült jegyzőkönyv
kintünk a Csongrádi Újság 1926. május 7-ei számába, amely hírt ad arról, hogy Szarka Ödönné Horváth Mihály egy levelét adományozta a múzeumnak. A két adat egybevetése valószínűsíti: az emléktárgyak között szerepelhetett a levél is. A bútorok és lakberendezési tárgyak esetében nehezen tudnánk szétválasztani a népi és a polgári eredetűeket. Mindenesetre a vörösmárvány napóra és a börhuzatos karszék polgári enteriőr része lehetett. Az összegyűlt numizmatikai anyag a korra jellemző. Megtalálható benne a magyar ember számára mindig különös érzéseket keltő Kossuthbankókból (2., 6., 9., 12., 13., 16. sorszámon), a közelmúlt forgalmi pénzeiből néhány (3., 4., 5., 10., 14. sorszámon), valamint az ugyancsak a közelmúltból származó ún. szükségpénzek (1., 7., 8., 11., 15., 20. sorszámon). Mindezek részletesebb vagy céltudatosabb leírás híján sajnos nem azonosíthatók pontosan. Fontos lenne tudnunk, hogy vajon melyik fajta 1 vagy 2 forintos Kossuth-bankó szerepelt a gyűjteményben. Az 50 Filléres és az 1, 2 és 10 koronás bankjegyekkel kapcsolatban is ugyanez a helyzet. De ez utóbbiak bizonyára az 1920. évi kiadásokból származtak, hiszen a háborúban és az azt követő szükségállapotban minden jó pénzt elköltöttek. Külön kategóriának számít az 1917-től egyre nagyobb számban megjelenő szükségpénzek sokasága. A jellegüket nevükben is hordozó papírpénzek az akadozó forgalmat voltak hivatva segíteni. Kibocsátójuk lehetett egy város, egy vállalat, egy bolt, vagy éppen egy vendéglő. De szükségpénzeket bocsátottak ki például a különböző hadifogolytáborok is úgy, hogy a gyűjtők számára hajtatlan példányokat borítékban árultak az újságárusok. Ezek a szükségpénzek mind csak szűk, meghatározott körben forogtak, esetleg azonos szakmák megegyeztek egy-egy városban egymás bonjainak elfogadásában. A forgalomban rengeteg fajta jelent meg 1921-22-ig. Részletes feldolgozásuk a mai napig nem készült el éppen az átláthatatlanul és ellenőrizhetetlenül sok kibocsátás miatt. De esetünkben éppen ezért azonosítani sem tudjuk a felsoroltakat. Valószínűleg az infláció kezdeti idejéből való a 100 márkás, az egyetlen idegen pénz (19. sorszám) is. Érdekes a Szent Margit-szigeti fürdő értékjegye, ami lehet, hogy csak egy egyszerű belépőjegy, esetleg más, értékesebb értékpapír. A papírpénzek értékére nézve sajnos az sem lehet számunkra irányadó, hogy mindezeket nagy becsben, bekeretezve, üveg alatt tartották, mert hiszen a legértékesebb, a 100 forintos Kossuth bankó éppen keretezetlen. A gyűjtemény java lehet, hogy az egy tételbe összefogott 1000 darab fémpénz volt. (409. sorszám) Kár, hogy ezekről nem készült részletesebb leírás. A dokumentum tulajdonképpen egy átadási-átvételi jegyzőkönyv, amely azt igazolja, hogy Kovács György tanító gondozza tovább a gyűjteményt, amelynek sorsáról a város illetékesei a következőképpen döntöttek: a városközponttól távol eső belsővárosi iskola üresen álló tanítói lakásában kell elraktározni. A tárgyakkal ezután több éven keresztül nem törődött senki, így az értékek - múzeumépület, megfelelő gondozás, kezelés hiányában - nagyrészt elkallódtak, vagy más városok múzeumaiba kerültek.
