Múzeumi Füzetek Csongrád 1. (Csongrád, 1998.)
Erdélyi Péter – Nagy Ádám – Szűcs Judit: Csongrád városi múzeum tárgyairól 1927-ben készült jegyzőkönyv
ERDÉLYI PÉTER-NAGY ÁDÁM-SZÜCS JUDIT Csongrád városi múzeum tárgyairól 1927-ben készült jegyzőkönyv A településen az első gyűjtemények a 19. század közepétől jöttek létre. Az egyik - a többségében természetrajzi anyagot jelentő - elemi iskolai gyűjtemény, amelyet egy 1862-es híradás múzeumnak nevez. 1884-ben, 1886-ban az iskolai évkönyvek a gyűjteménynek újkori, néprajzi tárgyakkal és érmekkel történő bővüléséről adnak számot. Az iskolai gyűjteménnyel egy időben Kertész László ügyvéd, polgármester magángyűjteménye is létrejött. Régészeti, római kori és bronzkori leleteket gyűjtött, és ezek egy részét nagy múzeumokba, nagyvárosi iskolai gyűjteményekbe eljuttatva a későbbi kutatás számára elérhetővé tette. Emellett madár- és tojásgyűjteményt hozott létre. A céhek megszűnése után összegyűjtött, illetve megmaradt céhes ipari dokumentumokat és tárgyakat Szivák Imre országgyűlési képviselő közvetítésével (1903-ban) átadták az Iparművészeti Múzeumnak. Helyben maradt tárgyak, gyűjteményrészek egyik fele az iskolai szertárba került, másik fele elkallódott. Az iskolai kollekciót a Csongrádi Lap egyik 1912-dik évi számában fejlesztésre alkalmas kis múzeumnak nevezik. 1920 előtt a megyeszékhelyeken és nagyobb, polgárosultabb városokban alakultak jelentősebb gyűjteményekre alapozott múzeumok. 1924 júniusában Hermann Antal biztatására létrejött a Csongrádi Múzeumi Egyesület és a Csongrádi Múzeum. Ennek őre, mai fogalmaink szerint muzeológusa, vezetője Farkas Sándor (1862-1926) lett, aki polgári foglalkozása szerint patikus volt, de Szentesen akkor már évtizedek óta régészettel, történeti és néprajzi tárgyak gyűjtésével foglalkozott. Az 1880-as években többször járt, ásott Csongrádon. Farkas Sándor hivatalos csongrádi megbízása kezdetétől, 1924 nyarától haláláig, 1926 karácsonyáig ásatásokat folytatott, történeti, néprajzi tárgyakat gyűjtött, ajándékozásra biztatott, a gyűjteményt Iátogathatóvá tette, bemutatta, előadásokat tartott, a helyi újságban cikkeket írt. Sebestyén István, a helyi levéltár munkatársa 1996-ban a múzeumnak (személyesen Szűcs Judit igazgatónak) egy 1927. október 5-én (Farkas Sándor halála után 9 hónappal) készült 22 oldalas jegyzőkönyvet adott át, melyben 617 sorszámon 3089 tárgy és kép szerepel. Az 1924-1926-ban történtek ismeretében mondhatjuk, hogy az 1927-es leltár a Farkas Sándor által bővített (számolva az 1862-ben, 1912-ben létezett iskolai szertári gyűjteménnyel), rendezett „múzeum" leltára kellett hogy legyen. A jegyzőkönyvben felvett tárgyak, tárgycsoportok zsúfoltsága, rendezettsége, ugyanakkor „rendetlensége" egyszerre utal korábbi kiállításszerű bemutatásra és feltételezhetően kisebb helyre költöztetésre. A tárgyak kiállítás jellegű elrendezését Farkas Sándornak tulajdoníthatjuk, az átköltöztetést, az anyag összezsúfolását a halála után bekövetkezett eseménynek tarthatjuk.