Múzeumi Füzetek Csongrád 1. (Csongrád, 1998.)

Erdélyi Péter: Csongrád város rövid históriája

századelőn épített vegyes - közúti-vasúti - rendeltetésű híd a századvégen már erősen fékezte, lassította a forgalmat). A városrendezés fenti tényeit vette Figyelembe a Magyar Urbanisztikai Társaság, amikor Csongrádot Hild János-emlékéremmel tüntette ki 1984ben. Ezekben az években három új általános iskola is épült a városban: a Gróf Széchenyi István, a Síp utcai és a kisegítő; a középiskolai hálózat egy korszerű ipari szakközépiskolával gyarapodott a 70-es évek közepén. A város három középiskolája - a gimnázium, a faipari és a vadászati területi beiskolázás mellett és eredményei alapján országos hírű lett. A Fő utca arculata is megváltozott: a földszintes üzletsorokat többszintes házakkal váltották fel. Sajnos korántsem egységes és esztétikailag igényes megoldásúakkal. Városnegyeddé vált a Bökény is, ahol tömb- és családi házak épültek. Ide telepítették az egészségügyi ellátó központot is. Egy része szakszerű fásítással a nyolcvanas évekre ligetes lakónegyeddé vált. A város lakosságot megtartó ereje azonban a 80-as évektől egyre csökkent. Lakosságszáma immár az ezredvégen 20 ezer alá süllyedt. Öregszik a város népessége. A város szülötteiből diplomásokká vált Fiatalok munkalehetőség hiányában máshol keresnek megélhetést. A kilábalást e válsághelyzetből az idegenforgalom élénkítése jelenthetné, amely már a 70-es évektől kezdve fokozatosan fejlődött, de az infrastrukturális beruházások és a vállalkozói készség lemaradt e törekvésektől. A rendszerváltás utáni immár második ciklust megérő - többé-kevésbé azonos összetételű önkormányzat minden igyekezetével azt próbálja elérni, hogy a város intézményei működőképesek maradjanak; lendüljenek fel a vállalkozások, növekedjék a város fogadóképessége az idegenforgalom területén, és Csongrád őrizze meg szépen rendezett parkjait, négysorfás utcáit, háromszázezer, jó levegőt termelő fáját és tisztaságát.