Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Művészettörténet–Krónika - Apró Ferenc: Adatok Gergely Sándor szobrász makói éveihez
APRÓ FERENC Adatok Gergely Sándor szobrász makói éveihez A sarokházat 1976. március 17-én megtekintettem. Ekkorra a felét elbontották, helyébe új épület került. Másik kijáratot is készítettek, fali száma Szegedi utca 8/A volt. Az előreugró pincelejárat még megvolt. A család 1932-ben eladta a házat, és Aradra költözött. A makói világháborús emlékmű állítása kapcsán szóba került Gergely neve is. (A művész a szüleinek a leveléből értesülhetett a pályázatról.) A Makói Friss Újság 1923. április 21-i számából kiérezni a pártoló hangot: „Mint most értesülünk, a jelenleg Németországban élő és értékes sikereket felmutatni tudó makói származású fiatal szobrászművész, Gergely Sándor is a pályázók közé kíván lépni, és mint Makó város szülötte, akinek művészi pályája ebből a városból indult ki, akit ma is erős kapcsok kötnek ide, részt kíván venni abban a művészi versenyben, amely egy, a makói hősök emlékét megörökítő szobor iránt folyik.”3 Október 12-én három lap is hírt adott arról, hogy Gergely részt vesz a hősi emlékmű pályázatán. Espersit lapja, a Makói Reggeli Újság ezt írta: „Gergely Sándor Berlinben élő szobrászművész, aki nem más, mint Glück Lajos makói sírkőraktáros fia, a napokban városunkban tartózkodott. A polgármester felhívta a külföldön igen jó névre szert tett fiatal szobrászművészt, hogy mint a város szülötte, adjon be ő is pályázatot. Gergely Sándor, mielőtt pályatervét elkészítené, szükségesnek tartotta megtekinteni a helyeket, ahol az emlékmű elhelyezhető lenne, s csak miután az alkalmas helyet megtalálta, fog bele a tervezésbe. A művész a legalkalmasabb helynek az emlékmű elhelyezésére a kenyérpiac terettalálta[...]4 Idézek a Makói Friss Újságból is: „Gergely Sándor ma felkereste hivatalában Nikelszky polgármestert, akiknél a világháború makói hőseinek tervezett emlékműve felől érdeklődött. A hősök emlékének felállítása körül folyt közgyűlési tárgyalások idején tudvalevőleg Gergely Sándor is jelezte azt a szándékát, hogy részt kíván venni a pályázaton. Pályaművének beküldése azonban akkor elmaradt, most azonban[...] hajlandó pályamunkát, ill. tervet készíteni.”5 A Makói Reggeli Újság támogatta Gergelyt: október 14-i számában hosszabb interjút készített vele - fölhívandó személyére a városatyák figyelmét.6 A művész hányatott sorsú és megritkult hagyatékában nincs olyan rajz (vázlat), mely összefüggésben lenne az emlékmű tervével. Végül is Gergely nem pályázott. Hogy mi történhetett? Csak sejteni lehet. A polgármesterrel folytatott beszélgetése során néhány vonallal fölvázolhatta elképzelését, amelynek aktivista szellemiségű formaadása igen távol állhatott - a különben eredményesen munkálkodó - Nikelszky Jenő (1887-1948) ízlésvilágától. Művészünk nyomban megérez(- het)te, hogy nem érdemes pályáznia... Sokat veszített Makó városa. Máig büszke lehetne az országban egyedülálló, a korabeli sablonoktól (lerogyó katona, nyíllal meglőtt oroszlán, stb.) mentes, újszerű, merészen előremutató, föltehetőleg kubista alkotásra... 3 Gergely Sándor is pályázik a hősök emlékművének elkészítésére. MFrÚ 1923. ápr. 21. 4 A makói hősök emléke. Makói Reggeli Újság, 1923. okt. 12. 5 Gergely Sándor pályázik a makói hősök emlékművére. Makói Friss Újság, 1923. okt. 12. 6 Látogatás Gergely Sándornál. Makói Reggeli Újság, 1923. okt. 14. 610
