Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Művészettörténet–Krónika - Apró Ferenc: Adatok Gergely Sándor szobrász makói éveihez
APRÓ FERENC Adatok Gergely Sándor szobrász makói éveihez így adódott, hogy Sándor - az apja sírkő-kereskedésében tanulmányozott kövek ismerete alapján - kőfaragóinasnak állt az említett időkben (1904-06-ban) Saubsdorfban, ahol sok nélkülözésben volt része, s a keserű éveket csak az önfeláldozó, mártír édesanya önmagától is elvont kis segélyfillérei enyhítették. Mikor mi megismerkedtünk, akkor már 19-20 éves volt, kialakult, tehetséges művész, aki minden nyáron hazajött vakációra a breslaui, müncheni akadémiák tanévének zárulása után[...] Makón a Szegedi utcában laktak, amely a vasúthoz vezetett, de közel volt a Maros partjához is, ahova jóformán naponta kisétáltunk. Lakásuk közelében, eléggé vadregényes környezetben kis műteremszobát bérelt[...] A bohém jellegű művésztanya berendezéséhez tartoztak a fali polcokon elhelyezett - népi jellegű - agyagedények, korsók, tányérok, továbbá egy-két rozoga bútordarab és sok-sok festmény, szobor s a gyönyörű reprodukciós gyűjtemény, amelyeket az akadémiai években gyűjtött össze... Ott dolgozott egész nyáron, alkotott, mintázott nagy kedvvel, buzgalommal[...] Nagyszerű pedagógus lehetett volna belőle, mert valósággal beleszuggerálta az elgondolását, tudását a megértő lelkű, fogékony agyú társaságba, akik lelkileg közel álltak hozzá[...] Ő maga optimista volt, tele ábrándokkal, tervekkel, ambícióval[...] És az irodalom, a költészet iránti rajongása is magával ragadott, mert gyönyörűen tudott felolvasni, az ő művészien árnyalt előadásában ismertem meg az akkoriban nagy tetszést kiváltott Cyrano-t, a Sasfiókot, a csodás Peer Gynt-öt és még sok más remekművet[...] Mikor olvasott, teljesen átszellemült az egyébként is kifejező, érdekes arc, s a tenger szürkészöldjét idéző[...] szemsugarak az érzések végtelen skáláját tükrözték. Sokat foglalkozott Ady Endrével, s hangoztatta, hogy az ő hatása alatt «valami egészen rendkívüli, minden régi formaságot mellőző, új utakon haladna alkotásaiban, s legyőzné a maradi előítéleteket, a minden merészebb, bátrabb előretörést gátló, letipró gáncsoskodást...» Ez a szép, felhőtlen időszak tartott 1914-ig[...] Édesapámat a Zala megyei Tapolcára helyezték, Sándor pedig bevonult katonának[...] Azt is a lelkemre kötötte, hogy ne maradjak a kisvárosban, ahol még szűkebb lehetőség volt arra, hogy képezzem magam[...] És jöttek a szép, tartalmas levelek sűrű egymásutánban, úgyhogy 1917-ig már cirka 40-50 levele birtokában voltam[...] «A Lovcsen tetején már reggelenként hó van...» kezdetű levél szinte költői magasságban szárnyalt, s magával ragadóak voltak a további leveleiben szereplő, fausti és hamleti töprengő - lét és nemlét kérdéseit boncolgató - sorok, a gyötrő kétkedések: «fogok-e még vajon mintázófát fogni a kezembe, vagy engem is elnyel a háború zaja a többi millió áldozattal együtt?»" Gergely további életrajzi adatai - dióhéjban: 1917-ben katonai segédszolgálatra Szegedre vezényelték. Juhász biztatására kezdett újból mintázni, Kassák besorozta az aktivisták közé, részt vett pesti kiállításaikon, vásárolt tőle a Szépmű608
