Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Tóth István: Szeberényi Lajos Zsigmond főesperes és a szlovák nyelv használata
TOTH ISTVÁN Szeberényi Lajos Zsigmond főesperes és a szlovák nyelv használata Fokozatosan bekapcsolódnak a naptár írásába Szekerka János, Baukó Görgy könyv- kereskedő, Gercsi János népi író, Jankó V. (Valastan) Zsófin. Lassan a környező településekről is bekapcsolódtak munkatársak: Pitvarosról ifj. Hudák István, Szarvasról Korbely András és János, ill. Nemcsok István; Tótkomlósról Kulik András, Paulik Pál, Tomka Judit; Kondorosról Brhlik Pál; Medgyesegyházáról Kokavecz András, Nagybánhegyesről Schléger András lesznek állandó támogatói. Ez az összetétel biztosítja, hogy fokozatosan bővüljön a tartalma is. Az ismeretterjesztő cikkeken, életrajzokon, oktató írásokon túl versek, elbeszélések és tanmesék is megtalálhatók - főként a szlovák klasszikusoktól (Sládkovic, Somolicky, Vrbicky, Vajansky). Fordítottak oroszból is (Tolsztoj, Puskin, Csehov, mindegyiket Szeberényi Lajos Zs. válogatta és fordította. (1918-20 között egy orosz hadifogoly tanártól megtanulta az orosz nyelvet; írt és olvasott oroszul.] A szerzői gárda bővülésével a tematika is bővült, s egyre több helytörténeti, néprajzi, gazdasági és nyelvészeti írás jelent meg. A kalendárium jelentőségét nem kívánjuk túlbecsülni, de szembe kell szánnunk azokkal a véleményekkel, amelyek jelentéktelen, értéktelen és hatástalan sajtóterméknek minősítik. Dedinszky számításai szerint a megrendelés útján közvetlen családtagokat is beszámítva, mintegy 40.000 olvasót tudhatott magáénak. Ha azt is tudomásul vesszük, hogy szomszédok és rokonok is kölcsönkérték, akkor akár 70-80.000 emberre is gyakorolhatott hatást, különösen ha figyelembe vesz- szük fejlődésének útját. Előfizetői az ország más területéről is voltak (pl. Tatabánya, Nógrád megye). A kalendárium jelentős mértékben hozzájárult a dél-alföldi szlovákok kulturális igényei kielégítésének színvonalas növeléséhez.11 Igazi jelentőségét csak akkor láthatjuk, ha megvizsgáljuk a szlovák nyelvű sajtótermékek skáláját és elterjedtségét. Hazai szlovák nyelvű kiadványból bizony igen kevés volt. Az első próbálkozás 1923. május 5-én történt meg. Dorkovits Mihály békéscsabai lakos fordul kérvénnyel a miniszterelnökhöz, engedélyezésért „Szlovenské Novini" című szlovák hetilap alapításához. Békéscsabán adná ki saját nyomdájában, s az ország egész területén kívánja terjeszteni. Indokai között felhozza, hogy a szlovák lakosság jelentős része szlovák iskolákban nevelkedett, s ezért anyanyelvükön szeretné őket lapjával magyar szellemben nevelni. Amellett, hogy az irodalom terén elmaradottabb embereknek szeretne szórakozást nyújtani, kiemeli: a „lap terjesztésének engedélye folytán megélhetésemet kívánom biztosítani.” Kérelmét a „Magyarországi tótok kormánybiztosának”, Pechány Adolfnak adták át véleményezésre. Ő június 1-én írt válaszában az engedély megtagadását javasolta. Azzal indokolta, hogy már létezik egy korábban indult országos terjesztésű lap, a „Szlovák- Emigrant”, s több éves fennállása alatt nem tudott magának olyan széles olvasókört szerezni, amely biztosította volna önfenntartását. 11 U.o.: Bielik - Sirácky - Báláz: Krajlnske kalendáre v rokoch 1880-1975 ako pramen k poznaniu dejín zahraniönych Slovákov. In: Slováci v. Zahraniői 13. Martin 1987. 20-23 p. 135
