Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Gilicze János: A lelei örökföldek
GILICZE JANOS A lelei örökföldek Kijelentette, „hogy a jelen szociális mozgalmak közepette minden nagyobb uradalom törekvésének oda kell irányulnia, hogy a környék munkásosztályának helyzetén segítsen, azoknak biztos egzisztenciát és jólétet biztosítson, mert a tapasztalat azt igazolja, hogy ahol jólét honol, nem talál alkalmas talajt a szocializmus terjeszkedésére." Ezek után rátért a lelei állapotok elemzésére. A bajok fő okát a bérleti rendszerben találta. Szerinte a lelei lakosság már ab ovo nem foglakozott nehezebb földmunkával, mert az uradalom földjein nagyobbrészt gyékényt és nádat termelt, amiből a lakosság annyit vághatott, amennyit akart, és így kevés fáradsággal beszerezhette éves szükségletét. Füzesséry a továbbiakban a leliekre nézve talán félig-meddig igazságtalanul a következőket fogalmazta meg: „a Maros - Tisza folyamoknak szabályozása folytán előállott változó viszonyok a gazdasági viszonyokat is megváltoztatták. A szántáshoz, vetéshez és az aratáshoz kitartó tevékeny munkaerő kellett, amihez azonban a leleiek nem lévén megedzve, általában és na- gyobbára munkakerülők lettek, esetleg a földmunkáknak csak a könnyebb részére vállalkoztak. így például mint felesekkel találkozunk a Ideiekkel ; hogy azonban feles munkásoknak sem váltak be, igazolja azon körülmény, hogy az uradalom a feles gazdálkodási rendszert egészben beszüntette, habár annak mégis megvolt az a jó oldala, hogy ezen feles rendszer mellett a lakosság, ha nem is gyarapodott, de legalább megvolt a szükséglete, azon felül pedig nem adósodott el. Látva pedig azt, hogy a leleiek a feles művelésre nem alkalmasak, a tisztség azon hitben, hogy mint bérlők saját érdekükben munkásságra serkentetnek, kisebb bérleteket osztott ki köztük; aminek eredménye azonban az lett, hogy a leleiek általánosságban munkások helyett bérlő urakká váltak, akiknek derogál a munka! Hogy több példát ne hozzak fel, elégséges annak említése, hogy az uradalom a múlt évben és e folyó évben kénytelen volt Sámson községből aratókat fogadni, mert ilyen munkára a leleiek nemigen vállalkoznak, nem csak másnál, hanem még a saját terményeiket is más aratókkal arattatják le...ebből most már önként következik, hogy földjeiket rosszul művelik, termésük természetesen mindenkor kisebb volt, azonfelül kevesebbedett az idegen munkások által elvitt arató résszel; minélfogva a haszonbérleti összegnek fizetésére pénz már nem jutott; ez úton keletkeztek a perek és az azzal kapcsolatos perköltségek. Hogy azonban a bérletet megtarthassák és az uradalmi tartozásukat megfizethessék, uzsorások karjaiba vetették magukat, és ez úton jutottak a tönk szélére."9 Végezetül Füzesséry jogtanácsos leszögezte, hogy ez a helyzet továbbra fenn nem tartható. Javasolta, hogy az eddig házanként bérletbe adott 1500 hold földet, „amelyhez a leleiek már úgyis tulajdont formálnak”, vegyék vissza, és helyette adjanak felesbe annyi területet, amennyit korábban búzával vetettek be, valamint kapjanak még feles kukoricaföldet. Az uradalmi tisztikar megvitatta az elhangzottakat, azt elfogadta, amit jóváhagyás céljából megküldték a püspök földesúrnak.10 9 MNL.CSML.ML. Pufi. Tisztiszék jegyzőkönyve. 1895.11.27.1.sz. 10 Uo.iratok. 97
