Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Művészettörténet–Krónika - Feledy Balázs: Tóth Ferenc: Makói képzőművészek – képzőművészek Makón című kötetének bemutatása
FELEDY BALÁZS Makói képzőművészek - képzőművészek Makón című kötetének bemutatása Almási Gyulát elsősorban a vásárhelyi alkotótelep vezetőjeként őrizzük emlékezetünkben. De Rudnay növendékként ide kötődik. Páger Antalról nem kell egy mondatot se mondanunk, de nagyon jelentős minden értelemben az ő személyisége. Kocsis Imrét nem kell bemutatni, aki szerencsére közöttünk van, nemrég- február elején - volt hetvenéves. Szentendre nagyon megünnepelte és Makó is. A magyar avantgárd képzőművészetnek valóban a legkiemelkedőbb személyiségei közé tartozik. Önök nagyon jól tudják, hogy mint festő, mint művésztelep szervező személyiség is mennyire itt van most is, és mennyire jelentős az ő hatása. így vagyunk a szobrászokkal is. Gergely Sándorral, Nagy Gyulával, Kame- nyeczky Istvánnal, Erdei Sándorral, Hadik Magdával, és hát nem beszélve Kiss Jenő Ferencről, aki legfiatalabbként ma erőteljesen rányomja keze nyomát Makó egész plasztikai arculatára. Rendkívül értékesen. A Gergely Sándor-i életmű nagyon ellentmondásos és korjellemző. Berlinben halt meg. Nagy Gyulát említeném külön, aki szintén Makón született, Makón hunyt el, de élete közben sok sértéssel, sok hántással járt együtt. Most például gyönyörű megnézni a főtéren azt a bronzba öntött női figuráját a szökőkút mellett. Bor- zongtató feleleveníteni azt a személyes élményt, hogy Tóth Ferenc 1954-ben átadta és felavatta Nagy Gyulának azt a Petőfi szobrát, méltatlan körülmények között, méltatlan anyagból, s utána eltelik pár évtized (!], s 2002-ben ugyancsak Tóth Ferencnek módja van újra felavatni a szobrot! Ez valami egészen különös, hogy ilyen is történhet egy szobrász-életút mellett. így van ez Kamenyeczky Istvánnal is, aki Bécsig került, Erdei Sándorral, aki más területen lett jeles értelmiségi. Hadik Magdával nekem is volt személyes kapcsolatom, hosszú életet élt, kilencvenedik évében Budapesten hunyt el. Kiss Jenőt pedig említettem. Róla csak annyit, hogy valóban - említi Feri bátyám is - nagy szerencséje volt azzal, hogy Somogyi József rektor Borsos Miklóst a Képzőművészeti Főiskolára meghívta tanárnak. Borsos mindösszesen öt évig tanított már nyolcvanon túl a Képzőművészeti Főiskolán Szerencsém volt vele akkor együtt dolgozni, és Jenőnek az volt a szerencséje, hogy Borsoshoz kerülhetett. Emlékezetes évek voltak ezek a számára is. Azért említem, mert felfogásom szerint valamilyen módon máig is a nyoma, a Borsos-i kéznyom, valamilyen módon rajta van Kiss Jenő varázslatos szobrászatán. A jeles grafikusoknál jó látnunk, hogy a legfontosabb személyiségek mind Makó szülöttei: Lengyel Lajos, Szilvásy Nándor, Szekeres István, Kótai Tamás, Karsai Ildikó. Más generációk, más szemléletek, más életutak, de a makóiságot mindannyian, akik élnek őrzik. Lengyel Lajos már régebben elhunyt, de a magyar könyvművészet, fotó kiemelkedő személyisége, rendkívül erőteljes hatású mester. Jó olvasni Ábrahám Rafaelről is a sorokat, aki csak - idézőjelben mondtam- gimnáziumba járt ide, hiszen Szombathelyen született, Budapesten él, mégis életének a szó szoros értelmében menedékhelye volt Makó. Kiváló grafikus. 617
