Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Gilicze János: A lelei örökföldek
GILICZE JÁNOS A lelei örökföldek Ezzel az intézkedéssel a törvény véget vetett az önálló pusztai létnek, amely a községbíró helyett pusztabírót, községi igazgatás helyett kizárólag uradalmi adminisztrációt ismert. Az intézkedésnek anyagi vonatkozásai is voltak, mert korábban a puszták egy községhez sem tartoztak, ezért a tulajdonosok, illetve a birtokosok minden községi adó fizetésétől mentességet élveztek. Ezt az állapotot a törvény alkotói nem tévesztették szem elől, s hogy megkülönböztessék az önálló, a törvény szerint közigazgatásilag csatolandó pusztákat a község határába tartozó egyéb területektől, kimondták, hogy e csatolandó pusztákra nézve kedvezményt biztosítanak úgy, hogy a község a szoros értelemben vett közigazgatási költségei fedezésére kivetendő pótadóhoz csupán fél adó arányában lesznek kötelesek hozzájárulni.3 Az első örökföldek A püspöki uradalom kapva kapott a kínálkozó alkalmon, és elhatározta, hogy Leiéből önálló községet hoz létre, amihez csatolja a tőle majd negyven kilométerre fekvő, saját kezelésében levő kopáncsi pusztát. Az érdekek tetten érhetők, hiszen ha a pusztákat Makó városához csatolják úgy, hogy azokat a város szerves részének tekintik, akkor az uradalom a tetemes adóterhektől nem menekülhetett volna meg. Ezt a helyzetet a város felismerte ugyan, de a törvény megjelenése után majd harminc évvel később, amikor már hiábavalóan, hosszú évekig tartó sikertelen perekkel próbált a helyzeten változtatni. Lele kertészközség elöljárósága: Virág Ferenc bíró, Tézsla Ferenc törvénybíró, Kocsis József esküdt, Szabó János, Molnár István, Tézsla István, Tézsla Antal, Dégi Mihály és Jani Mihály képviselők, valamint Peőtz Ferenc jegyző 1872. július 4-én Delényi Ede uradalmi ügyvéddel és Földesy Károly uradalmi tiszttartóval együtt nyilatkozatot írtak alá. Ebben kijelentették, hogy a lelei és a kopáncsi pusztának Lele kertészközséghez csatolásával önálló községet hoztak létre, és egyúttal megegyeztek az uradalom által fizetendő évenkénti közigazgatási költségekben a lelei elöljáróság részére. Ez háromszáz forintnyi készpénzből, tizenkét mérő zabból, két 1100 négyszögöles hold kukoricaföldből, valamint egy öl takarmány árpaszalmából állt. Az egyezséget Csanád vármegye az 1872. július 6-án tartott állandó bizottmányi ülésén jóváhagyta. Ezt a napot ma a marosleleiek az önálló község születésnapjának tekinthetik.4 Természetesen ez a megállapodás, az önálló községgé válás nem sokat változtatott a lakók jogi megítélésében. Továbbra is bérlők maradtak, akiket az uradalom bármikor, szerződésszegésre vagy nem teljesítésre hivatkozva kimozdíthatott a bérletből, sőt akár lakóhelyeik elhagyására és házaik lebontására is kötelezhette őket. 3 Návay Lajos: A közigazgatás reformja. In: Budapesti Szemle. 107. kötet, 1901.15.0. 4 Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára Makói Levéltár (továbbiakban: MNL.CSML.ML.) Makó Város Tanácsának iratai. V.B. 172.c. kigyűjtött iratok. 94
