Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Történelem–História - Török József: Előírt és megélt vallásosság a 26. század magyar katolikus egyházában
szintén végezzék. A pap naponta csak egy misét celebrálhat, kivéve karácsonyt és a kánonjog által megengedett alkalmakat. A pap egyedül, égő gyertyák nélkül nem misézhet. Legalább egy klerikus vagy iskolás fiú legyen jelen, aki neki felel, esetleg akivel felváltva zsoltározhat. Addig ne menjen az oltárhoz, ameddig nincs minden, az áldozathoz szükséges dolog kikészítve. A bor ne legyen ecetes vagy romlott, mert akkor a lényege megváltozott. Figyeljen, hogy nagy hidegben a bor meg ne fagyjon. Vasárnaponként (kivétel húsvét és pünkösd) a pap szenteljen vizet és azzal hintse meg az oltárt és a híveket. A mise könyörgéseit, prefációit, kánonját tanulmányozza a pap, sőt tudja kívülről, fejből. Vasárnaponként a szentlecke, az evangélium, vagy más szentírási szöveg alapján a pap híveit oktassa, magyarázza el nekik azokat. A pap fejből tudja a só és víz exorcizálását, a hét bűnbánati zsoltárt, a keresztelés, a gyónás és az utolsó kenet rendjét, valamint a haldoklók mellett végzett imádságokat. A plébánosok gyakran figyelmeztessék híveiket, hogy minden vasár- és ünnepnapon hallgassanak misét elejétől végéig bent a templomban, és nem akörül sétálva. Az evangélium eléneklése után a pap prédikáljon vagy tanítsa a híveket, hogy azok kerüljék a tévtanításokat, a bálványimádást, a hamis esküt, hamis tanúskodást, az emberölést, lopást, rablást és egyéb súlyos bűnöket. Amit maguknak nem akarnak, azt másoknak ne tegyék, amit maguknak akarnak, azt másoknak cselekedjék. A hit cikkelyeit a pap jól magyarázza meg, főként a test feltámadását és az ítélet napját, amikor minden ember megjelenik Krisztus ítélőszéke előtt, hogy érdeme vagy érdemtelensége szerint megkapja azt, ami neki jár. A temetés sok vitára adhat okot, ezért fontos a pontos szabályozása. Ha egy nő meghal anélkül, hogy rendelkezett volna sírjának helyéről, akkor temessék a már elhunyt férje sírjába. De ha akarja, választhat magának más sírhelyet. Világi hívőt az egyházi felsőbbség engedélye nélkül a templomban nem szabad eltemetni, kivétel a kegyúr, és aki a templom építésére adományt tett. Megtagadandó a temetés a pogányok, eretnekek, kiközösítettek, lovagi tornán vagy párbajban elhunytak és az öngyilkosok esetében. A halálos bűnben meghaltak és azok, akik nem végezték el a húsvéti gyónást, méltatlanok a keresztény temetésre. A papok tonzúrája, ruházata legyen egyházi állapotukhoz méltó. Színes, csíkos anyagból készült ruhát ne viseljenek, fedetlen fővel a nyilvánosság előtt ne mutatkozzanak. A szentségimádás kapcsán a tiszteletadás külső jeleiről szól a szinódusi szöveg, valamint az áldozás formájáról, módjáról. A hívek áldoztatásához nem széttört kenyeret vagy falatokat használjanak, hanem kis, kerek formájút, mert az alkalmasabb. A plébánosok nagyböjtben a híveket figyelmeztessék, hogy készüljenek föl a gyónásra és áldozásra. Áldoztatáskor az oltáron égjen gyertya, a pap öltsön karinget és stólát. Egy edényben legyen szenteltvíz és annak hintőalkalmatossága. A pap a nép felé fordul, az áldozok egy sorban térdelnek, előttük imazsámoly-sor fehér vászonnal leterítve. TÖRÖKJÓZSEF Előírt és megélt vallásosság a 16. század magyar katolikus egyházában 87
