Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Művészettörténet–Krónika - Oláh Nóra: A „X.” jegyében – avagy feljegyzések a NATURA Maros menti Művésztelep kerek évfordulójához
OLÁH NÓRA A „X.” jegyében Gábor Mészy, Novák István és Barcsay Jenő - irányuló tiszteletadás is volt egyben), a 2016-os év témája pedig a SZIGET. Az idei jubileum apropót adott az összegzésre, a visszatekintésre. Az eltelt évtized történéseinek, eseményeinek és változásainak felidézése, újraélése - esetleg átértékelése - ihlető forrásul szolgált a mostani műhelytevékenység során. Ez az időintervallum egyébként már egy jól kirajzolódó pályaívet is mutat a közösség egyre karakteresebb arculatában. A „stabil mag”-nak számító művészcsoport körül időről időre új meghívottak tűnnek fel, s gazdagítják az összetéveszthetetlenül „na- turás" összképet. Ugyancsak örvendetes módon kialakult a művészeket fogadó „hátország" is, azaz a kitartó érdeklődők, a rokonszenvet idővel már barátsággá nemesítő támogatók bázisa. Jórészt ez a befogadó légkör teszi a várost annyira vonzóvá és inspirálóvá a távolról érkező alkotók számára. A X. NATURA Maros menti Művésztelep 2017-es témaadó jelszava, vezér- gondolata aligha lehetett volna más, mint a rövid és frappáns TÍZ, azaz X.! Tizennégy alkotó tette le a névjegyét ezen a jeles évfordulón. Többen figurális, hangulati vagy asszociatív elemként szőtték bele műveikbe a X.-szimbólumot, míg mások folytatták eddig megkezdett alkotói útjuk kiteljesítését, ezzel járulva hozzá a jubileumhoz. Az alapító tagnak számító Bodor Zoltán ezúttal is Makó házainak és Bogárzó tanyáinak hamisítatlan atmoszféráját mentette át akvarelljeibe. Szabó Ábel már továbbgondolt, talányos részletekkel kiegészített tájakkal jelentkezett. Takáts Márton távolabbi vidékre kalauzolt - szénrajzain és lavírozott tusképein Párizs utcáit, tereit barangoltatta be a szemlélőkkel. Az ugyancsak „törzstag" Sipos László felvinci alkotó az eddigi évekhez hasonlóan, az idén is a jelképekben bővelkedő, mélyebb gondolati tartalmakat hordozó, finom rajzú tusgrafikáival reprezentált. Az eddig digitális nyomatokat készítő Nacsa Zoltán szegedi grafikusművész viszont eszközt váltott: elvont, színharmóniákra épülő kompozícióit most akrillal festette, s tette ezáltal anyagszerűvé. A betűtervezéssel foglalkozó Kóthay Gábor maradt a digitális képalkotásnál - talányos jelei között számos alakban fel-feltűnt az emblematikus „X". A művésztelepet vezető Karsai Ildikó a tőle megszokott, köny- nyed eleganciájú, légies ceruzarajzokkal dolgozta fel aktuális témáit. Molnár Imre eddigi markánsan fekete-fehér tónusvilága szelídülni látszik: részletgazdag grafikáján finom árnyalatok jelentek meg. Ebben az évben csatlakozott az alkotócsoporthoz V. Nagy Nándor hódmezővásárhelyi szobrászművész, aki ezúttal nem- a makói közönség által korábban már megismert - őserejű plasztikáiból adott ízelítőt. Ehelyett hangulatos grafikákon elevenítette fel az esti séták légkörét, s változtatta képpé a jubileumi mottó hívószavát. Természetesen a három dimenziós művek az idén sem hiányozhattak a NATURA palettájáról. Sejben Lajos tavaly mutatkozott be Makón a Hagymaház Galéria kiállításán, és 2017-ben vált művésztelepi taggá. A szegedi képzőművész keze alatt 633
