Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Művészettörténet–Krónika - Feledy Balázs: Tóth Ferenc: Makói képzőművészek – képzőművészek Makón című kötetének bemutatása
FELEDY BALÁZS Makói képzőművészek - képzőművészek Makón című kötetének bemutatása Mindez egy szövedékké áll össze, hogy ki kitől tanult, ki kire hatott. Különböző fejezetek vannak, de nagyon jó látni, hogy Hoffmann János tanítványa volt Pá- ger, Biró Béla, Somogyi, Hadik. Hogy Fáy Loránd tanítványa volt Szilvásy. Ecsődi Ákos tanítványa volt Ábrahám Rafael vagy Szekeres. Ebből egy olyan érdekes és értékes szövedék keletkezik, ami az összetartozás kohézióját állítja elénk. Nagyon fontos, hogy a tudományos értékek mellett a mű nagyon olvasmányos. Tehát jómagam azért is nagyon értékelem ezt a könyvet, mert folyamat jellegű, tehát nem lexikon címszavak olvashatók benne. Nagyon jó azt is látnunk, hogy a művészek egymásról írtak. Ez is ezt a szövedéket segíti elő. Most tapasztalom először ilyen erősen, hogy igazán a Csók és a Rudnay-tanítványok kötődtek Makóhoz. Több jelentős osztály volt a Képzőművészeti Főiskolán, de nem véletlen, hogy e két jeles kolorista-mester növendékei különösen kötődtek ide. Ismétlem tehát, hogy talán egy lexikális adatokkal teli esszégyűjteménynek lehetne leginkább aposztrofálni ezt a kötetet, ami ugyanakkor politikatörténet is és szociográfia is. Annál is inkább jó, hogy ez a kötet megjelent, mert ebben a régióban, ahol itt van a közeli Szeged, itt van a közeli Hódmezővásárhely a szintén fantasztikus képzőművészeti múlttal és jelennel, most látjuk igazán, hogy Makó is milyen jelentős a vizuális művészetek szempontjából. A kötetben van illusztrációs anyag is, fotókkal. A sajtóhibákról most nem esik szó, az nem egy mű köszöntésének a területe. Nem sok van benne. A megvalósítás papíranyaga egy inkább olvasmányos művet tár elénk, jelen változatban. Ha majd még lesz egy újabb kiadása, akkor esetleg megérdemel egy reprezentatívabb kivitelt is. Nagy értéke a könyvnek még a forrásjegyzéke, ami mindenki számára a további kutatást megkönnyíti. A két lektort is kiemelném. Jámborné Balog Tündét és Szekeres Istvánt. Öröm látni itt Szekeres István Triptichonját a tanácsteremben. Nélkülözhetetlen forrásanyaggá válik tehát ez a kiadvány azok számára, akik Makó város képző- és iparművészetét kívánják kutatni, amit kevés műre mondhatunk el, de annak is nélkülözhetetlen lesz, aki pusztán ismereteket kíván szerezni. Lenyűgöző, hogy Tóth Ferenc néprajzi, történelmi, irodalmi kutatásai mellett ezzel a művészeti területtel is milyen intenzíven tudott foglalkozni az utóbbi években. Ez külön tiszteletre méltó. Nagy szeretettel köszöntőm a mű szerzőjét és szeretettel ajánlom figyelmükbe a kötetet. Feledy Balázs megjegyzés: Időközben elhunyt Ábrahám Rafael grafikusművész (1929-2014), Kocsis Imre festőművész (1940-2015) és Szilvásy Nándor grafikusművész (1927-2011) 619
