Csengeriné Szabó Éva (szerk.): A Makói József Attila Múzeum Évkönyve 2. (Makó, 2018)
Művészettörténet–Krónika - Apró Ferenc: Adatok Gergely Sándor szobrász makói éveihez
APRÓ FERENC Adatok Gergely Sándor szobrász makói éveihez A művész Hódmezővásárhelyen született 1889. augusztus 26-án, ám családja már a következő évben Makóra költözött. Az apa, Glück [később Gergely) Lajos sírkőkészítő volt, az édesanya, Kohn [később Kun) Eliz Blanka - a kor szokása szerint - a háztartást vezette. Nem lehet kétséges, hogy a családfő a jobb megélhetés reményében választotta új lakóhelyül Makót. Megvették a Kálvin utca 1-es számú sarokházat, amely - a könyvtáramban levő fotó tanúsága szerint - még 30 évvel később is az övék volt. A kis Sándor így hát makói lett: itt eszmélt, itt ismerkedett a világgal, itt nőtt föl, itteni lakos volt 27 hosszú évig. Röviden Gergely életének fontosabb eseményeiről: 1904 és 1906 között a sziléziai Saubsdorf kőfaragó iskolájában tanult, 1906 és 1908 között a pesti Ipar- művészeti iskolát látogatta, 1909 őszétől a Breslaui [ma: Wroclaw) Képzőművészeti, végül 1912 és 1914 között a Müncheni Képzőművészeti Akadémia Hildebrand növendéke volt. Behívóját kézhez véve jött haza 1914 nyarán.1 Juhász Gyulával, fölfedezőjével és későbbi barátjával 1916-ban ismerkedett meg Makón. A költőé a szó: „Gergely Sándorral, ezzel a hatalmas, őserejű szobrász- művésszel is itt hozott össze a jó sors, s együtt üldögéltünk az Otthon asztalánál, és együtt csatangoltunk a Cigánybécsben, szobrokról beszélve, amelyek azóta Gergely Sándor és Makó dicsőségét hirdetve megszülettek."2 Juhász Gyula a jó szemű fölfedezők közé tartozik: gondoljunk csak József Attilára, a világnagysággá vált Moholy-Nagy Lászlóra, és persze Gergely Sándorra, akiből a 20. század magyar szobrászatában az elsők elsője lett. Tessék csak megnézni Önporté c. művét [1919), és utána újból elolvasni az előbbi mondatot... Gergely Sándorné Milkó Erzsébet [1891-1977), a művész özvegye irányított 1973-ban a Pesten élő Bállá [Blau) Rózsához, aki a fiatal Gergely makói baráti köréhez tartozott. Kérésemre készített visszaemlékezése nem csak forrásértékű - apró részletekben és finom meglátásokban is gazdag. Ebből idézek: „Gergely Sándorral körülbelül 1909-1910-ben ismerkedtem meg Makón, ahova pár évvel azelőtt költöztünk szüleimmel, testvéreimmel együtt, s közvetlenül Gergely Sándor családjával kerültünk szomszédságba. Három lánytestvére [húgai) velem és másik két leánytestvéremmel azonos korú volt, és hamarosan összebarátkoztunk; tőlük tudtam meg epizódokat Sándor gyermekkoráról, tanulóéveiről. Közepes tanuló volt, de azért mindig kivált a többiek közül, s már akkor megnyilatkozott a sablonokat, korlátokat ledöntő, energikus egyénisége, a megbántásokat, durvaságokat sem mellőző modora, amely miatt sok összeütközése volt társaival. A rajz, az irodalom, a művészetek már akkor is, egész fiatalon is érdekelték, vonzották Húgai nagyon büszkék voltak rá, ők is, a szülők is sokat vártak tőle. Sajnos, édesapja egészen műveletlen, darabos modorú, szűkmarkú, rideg, tipikus kispolgár volt, akitől félt az egész család, főképp a szelíd, törékeny édesanya, aki boldogan fejlesztette fiában a művészi hajlamokat, ambíciókat, melyekhez az apa nem járult kellő megértéssel, támogatással... 1 APRÓ 1986 2 JUHÁSZ 1922 606
